A Magyarországon született csellista 1948-ban emigrált az Egyesült Államokba, ahol koncertjei mellett egyetemi professzorként is komoly hírnévre tett szert. Április 28-án, 88 éves korában hunyt el.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Schiffer Adolf tanítványa volt, mellette Weiner Leó, Waldbauer Imre, Molnár Antal és Hammerschlag János óráit látogatta.
Különböző hazai és külföldi koncertek után, a háború befejeztével a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának (1945–1946) és a Magyar Állami Operaház zenekarának szólógordonkása volt 1945–1946 között.
1948-ban költözött az USA-ba, ahol a Dallasi Szimfonikus Zenekar (1948–1949), a Metropolitan Operaház (1949–1953), majd a Chicagói Szimfonikus Zenekar szólógordonkása volt (1953–1958). Közben egyre jobban koncentrált a szólójátékra, egyre több hangversenyt adott, és 1958-tól haláláig a bloomingtoni Indiana University nagyhírű gordonkatanszakának vezetője volt. 1962-ben újabb elsimerésben részesült: a chicagói Conservatory College díszdoktorává avatták.
1973-tól Luzernben is vezetett mesterkurzusokat. A klasszikus mesterek, valamint a 20. századi magyar zene alkotásainak kiváló előadója, igen sokat tett Kodály Zoltán szólógordonka szonátája megismertetéséért. Gyakran adott szonátaesteket Julius Katchennel, és az 1998-ban elhunyt Sebők Györggyel. Több mint 70 hanglemezfelvételt készített.

Új kiadásban jelentette meg Bach szólószvitjeinek kottáját, és jól ismert gordonkaiskolája is. Érdekesség, hogy Starker János a felvételen egy 1705-ben készült Goffriller gordonkán játszik.
2011-ben a Kronenberg Akadémián Laurinel Owen készített interjút Starker Jánossal, ami YouTube-on keresztül is elérhető. Most pedig meghallgathatunk egy rövid felvételt a Bach-darabból, amit a világhírű csellista 25 évvel ezelőtt Tokióban adott elő.
Forrás: Wikipedia