Leszakadt a zakóm gombja. Nem nagy dolog, nem is tragédia, sőt  bevallom, még örültem is neki. Úgyis már régóta nézegettem azt a kis ajtót, ami mögött a Gombbolt rejtőzött.

Most végre ürügyem is akadt, hogy betérjek. Ebből a kisboltból csupa olyan gomb került ki, amelyek bejárták a világot, tanúi voltak történelemnek és sorsnak, egymás mellett haladtak el más-más emberek ruháira felvarrva. Csöndes szövetségben fogtak össze inget, kabátot, nadrágot. Még a cipzárak ipari-, és a tépőzárak űrkorszaka sem fogott ki rajtuk! Az emberek rendíthetetlenül hallgatnak zenét, olvasnak verset, bicikliznek, fagylaltoznak, de közben nem felejtenek el örökké gombolkozni. Ezzel a titkos rajongással léptem be a gombboltba, ahol a boltvezető és a pultos tárgyalt meg valami igen érdekes pletykát, mely most városunkban terjed, olyan sebességgel, mint a napfény a pirkadatban. A hátuk mögött plafonig tornyosult a fiókos gombtartó, melyekben katonás sorrendben sorakoztak a legkülönfélébb gombok. Eszembe jutottak nagyanyám gombjai a faládikában, amivel annyit játszottam kölyökként. De azért, ahogy beléptem egyből éreztem azt is, hogy most a két gomb-szakértő végigmér. Rögtön látják rajtam zakóm, kiszúrják, hogy középső gombja hiányzik. Cinkosan összenéznek, mint akik mindent tudnak rólam. Mindent. Azt is, hogy negyvenkettő és feles a lábam, hogy mit álmodtam tegnap, hogy mennyi pénz van a zsebemben, hogy színházba megyek épp. Tudják, hogy nehéz idők után vagyok, és nagy kalandok előtt. Mindezt a középső gombom hiányából állapítják meg, pedig ekkor még csak meg se szólaltam.



„Kezitcsókolom, egy gombot szeretnék. Ide!" – és saját középpontomra böktem – „Egy gombot, kérem szépen, de ha lehet nem ugyanolyat, mint a másik kettő, mert azok csak szürkék." – Teljes megdöbbenéssel hallgattak, hosszú perceknek kellett eltelnie, mire magához térvén, kérdést tudott az eladó intézni hozzám: „Hát milyet?" – „Kérem, én egy zöld gombot szeretnék."

„Nézze..." – és a hölgy hátranyúlt a gomb-milliárdokat rejtő fiókok felé. Igen, gondoltam, ez a nő milliárdos, legalábbis gombban, s e gombok láthatatlan sors-univerzuma millió begombolkozó ember világát köti össze a múltban, jelenben és lehetséges jövőkben. Most kitárulnak előttem a rejtett fiókok, mert láthatólag valami számára érthetetlent kértem, azért lett oly ideges. „Nézze..., uram, a zakógombok ilyenek... férfigombban nincs zöld, csak nőiben!" – „Miért? Vannak férfigombok és női gombok?" – kérdeztem naivan, miközben azon tűnődtem, hogy vajon mi alapján döntik el a gombok nemi identitását? Ha már vannak női és férfi gombok, biztos vannak gyerek és idős gombok. Ha vannak kor és nem szerint meghatározott gombok, miért ne lehetnének hangulat gombok, melyek jó, avagy keserű hangulatot gombolnak gazdájukra? Mi van a titkos gombokkal, a rejtettekkel, a tartalékokkal, a szorgalmasakkal, vagy a jól ismert lógós gombokkal, melyek csak úgy ityegnek-fityegnek egy cérnaszálon?

A pultos közben felháborodva rántotta ki egymás után, látható gyakorlottsággal és érezhető feszültséggel a gomb-milliárdokat tartó fiókokat „Micsoda kérdés!? Persze, hogy vannak női és férfi gombok!" – s egyre jobban feltüzelte magát: – „Jobbra a férfiak! Balra a nők! Mert vannak jobb- és baloldali gombok! Közönségesek és ünnepiek is. Mit képzel, csak úgy idejön, és zöld gombot kér... hát mit gondol magáról?!" – s egyre rángatta a fiókokat kifelé. A gombok pedig, mint a színes hóesés – oly lassan és szikrázva – hullottak szerteszét. Mígnem a fiókos szekrény tetejéről egyszer csak lehullott, éppen elém a pultra egy zöld gomb. „Ez milyen gomb? – kérdeztem rámutatva – „Férfi vagy női? Polgári vagy proli? Ódivatú vagy menő?" Az eladó megnyugodott, rendbe szedte zilált frizuráját, majd úgy mondta: „Ez csak egy zöld gomb." – „Nagyszerű. Ez kell."

Gyöngéden elhelyeztem zakóm zsebében, mert tudtam, hogy vannak piros gombok a világban, melyekkel milliók pusztulását lehet előidézni, de az én zöld gombom a gombszaküzletből, éppen ezek ellentettje. Ha megtévesztenének a látszólagos különbségek, akkor csak meg kell érintenem ezt a zöld gombot, s rögtön emlékezni kezdek, hogy minden gomb elsősorban csak gomb, és utána valamilyen.