„A végzet asszonya”, a 30-as évek legjobban fizetett filmcsillaga, búgó hangú sanzonénekes, díva - már több mint húsz éve, hogy nincs köztünk.
1936-ban elutasította a német propagandaminiszter, Goebbels felkérését, hogy Németországban forgasson, bár jól megfizették volna, és szabad kezet biztosítottak neki a munkatársak kiválasztásában. Miután szerelme, Jean Gabin csatlakozott a francia ellenálláshoz, úgy döntött, ő is részt vesz a hitleri diktatúra elleni harcban. Énekesnőként az amerikai katonáknak tartott előadásokat, a lehető legközelebb a frontvonalhoz.
1953 után kizárólag énekesnőként lépett színpadra, majd 1961-ben az Ítélet Nürnbergben című filmben szerepelt, amely utolsó nagyfilmje volt. Miután egy ausztráliai fellépése során combnyaktörést szenvedett, legutolsó filmszerepét tolószékben játszotta.
A politikai kiállása a náci ideológia ellen nemzetközi téren sok elismerést szerzett: 1947-ben megkapta a civilek által elérhető legmagasabb amerikai kitüntetést (Medal of Freedom), 1950-ben pedig a Francia Becsületrend lovagja lett.
Sokszor színpadi szerepei és énekesi fellépései is politikai üzenetet hordoztak. A Where Have All The Flowers Gone? számot Dietrich három nyelven énekelte: angolul, németül és franciául. Először a francia verziót (Qui peut dire où vont les fleurs?) adta elő egy 1962-es UNICEF koncerten. A német változatot (Sag' mir, wo die Blumen sind) egy izraeli turnén énekelte, aminek különlegessége, hogy ő volt az első, aki megtörte a tabut, és először énekelt németül nagyközönség előtt Izraelben a II. világháború után. A szám a "hová tűnt...?" kérdés különböző változatainak ismétlődésére épül. A melankolikus dal a nosztalgiát, valamint a halálról való gondolkodást állítja középpontba.
A színésznő 1992. május 6-án hivatalosan szív- és veseelégtelenségben halt meg Párizsban, de egyes híresztelések szerint altató-túladagolással lett öngyilkos. Marlene Dietrichet kívánságának megfelelően Berlinben temették el.
Forrás: Wikipedia