"Terveim azok mindig vannak, van ami megvalósul belőle, van ami nem, és van ami nem úgy ahogy én elképzeltem."
Beszélgetés Kürti Andi illusztrátorral és gyermekruha tervezővel.
Volt egy időszak, talán hatodikos lehettem, amikor nagyon nekiálltam. Otthon kiültem a teraszra és ott rajzoltam, de aztán abbamaradt elég hamar. Szerettem mindig rajzolni, igazából ez úgy bennem volt mindig potenciálisan, hogy én rajzolni fogok, de tizenkettedikben kezdtem én rajzórákra járni, felkészítőre egyetemre. Mert akkor eldöntöttem, hogy én művészetire akarok jönni, és akkor... nem is tudom, tizenkettedik novemberében volt komolyabban ceruza a kezemben.
Miután az egyetemet elvégezted, volt egy olyan állapot, hogy nem tudtál mihez kezdeni hirtelen és gondolkodtál, hogy tudnál elhelyezkedni a szakmában vagy addigra már kiéleződött benned?
Úgy jött az egész.
Elvégeztem az egyetemet, és akkor volt egy pár hónapos pangás, amikor úgy néztem, hogy én is kellene csináljak valamit, de aztán az egyik nagyváradi kiadó keresett meg, hogy nem-e illusztrálnék egy könyvet nekik, mert az oldalamat megcsináltam egy picit előbb. Online portfoliónak az úgy jó volt, ha meg kellett mutatni valakinek, akkor egyszerűen csak egy linket kellett küldeni és ott volt, hogy mit csináltam, vagy hogy mit csinálok éppen.
És hát akkor elkezdődött az illusztrálás.
Közben meg varrogattam, de csak úgy, hogy ne jöjjek ki a gyakorlatból, készültem egy divatbemutatóra. Aztán úgy jött egyik után a másik.
A varrást is ugyanakkor kezdted el, mint a rajzolást. Hogy kapcsolódott egybe a kettő?
Divattervezést végeztem, úgyhogy a varrás is benne volt. Nem varrtam túl sokat igazából az egyetemen, de gyakorlatilag a diplomamunkám egy ruhakollekció volt, egy gyerekruha kollekció, úgyhogy a kettő mindig együtt járt.
A stílusod hogyan alakult az évek során? Egy hosszabb folyamat volt amíg ide jutottál, aminek a végén azt mondtad: ez az, ez én vagyok?
Nyilván egy folyamat, először technikákat kellett tanuljak, s viszonylag hamar kellett megtanuljak dolgokat, mert közel volt a felvételi, mikor elkezdtem rajzolni. Egy ideig én még azon szórakoztam, hogy né, annak a vázának olyan formája van a lapon is, mint valójában, tehát először technikákat kellett tanulni, s akkor azzal úgy eljutottam egy szintre, utána kezdődött az is, hogy legyen saját stílusa is az egésznek.
Hol, és hogyan jelentek meg az első illusztrációid, illetve hogy kaptál felkérést rá?
A legelső nagy az a ''Kolozsváros, milyen város'' volt 2010 nyarán a Magyar Napok alkalmából, ami egy pedagógiai munkafüzet.
A felkérés ismeretségen alapult: én ismerek valakit, én is ismerek valakit, és végül eljutottak hozzám.
A kiegészítők és plüssmacik készítésével hogyan kezdtél foglalkozni?
A játékok benne voltak az államvizsga kollekciómban is, igazából azokat ritkábban csinálok, csak ha valaki felkér. Egyébként, bábelőadást is csináltam már, besegítettem. Inkább ilyen jelleggel, tehát nem csinálok játékokat konkrétan, csak úgy néha.
A békákat azokat szeretem.
Az esküvői meghívók is nagyon eredetiek, ezeknek is van egy történetük?
Az úgy történt, hogy két nagyon jó barátom eldöntötte, hogy összeházasodik és kérdezték, hogy valami meghivót nem rajzolnék-e. Az alapötlet az övék volt, ők mondták, hogy szeretnék, hogy különböző pillanatok jelenjenek meg rajta (a kapcsolatukból), de végül teljesen más lett az egész, mint amit ők az elején elképzeltek. Tehát ez a meghivó esete. Azután még egy kedves ismerősöm is eldöntötte, hogy férjhez megy és ezután már adta magát az egész, de ezeket csak barátoknak és közeli ismerősöknek készítettem.
Mi az amit a legjobban élvezel csinálni, amiben a legnagyobb örömöd leled?
Rajzolni szeretek a legjobban.
De a rajzolást egy kicsit tovább fejlesztettem. Lettek belőle ékszerek, meg a ruhák is, gyakorlatilag illusztrálva vannak, csak éppen textillel nem ceruzával. De festettem ruhákat már, csak hát nem tudok annyira részletbe menni a textilen mint a lapon, így azt annyira nem élvezem. Az aprólékos munkát sokkal egyszerűbb megcsinálni lapon, és nem is ugyanazt a texturát adja vissza a textilfesték mint a színes ceruza vagy a vízfesték.
Volt olyan helyzet, hogy felkértek valamit illusztrálni egy konkrét stílusban és emiatt változtatnod kellett a technikádon, vagy mindig az egyedi stílusod miatt kerestek meg?
Hát volt egy érdekes projekt-kezdemény, amikor még el sem küldtem a próbamunkákat, már ismerték a munkáimat, és mikor elküldtem, mondták hogy ez így szép, vagány, de nem lehetne-e egy kicsit kommerszebb. És akkor megmondtam, hogy én ezt értem, hogy nekik az kell, de ehhez akkor nem én vagyok a megfelelő ember.
Vannak inspirációs forrásaid, művészek akiket gyakrabban nézel, és ihletnek?
Igazából a gyerekrajzok azok, ahonnan indult az egész, tehát azokból kezdtem inspirálódni, és azontúl pedig mindenből lehet. Nyilván vannak kedvenceim. Nagy kedvencem például Hundertwasser, az az abszolút kedvenc művész, de nem mondhatom azt, hogy inspirálódok konkrétan belőle. Azt nagyon élvezem, hogy ő nem szereti az egyenes formákat, inkább a színvilág.
És hát a zene is inspirál. Állandóan hallgatok valamit, mindig van valami zaj körülöttem.
De ez is inkább olyan, hogy elveszi a figyelmemet minden egyébtől és tudok csak arra (a rajzra) koncentrálni. Vagy ha például beteszek egy filmet, nem föltétlen a filmre koncentrálok, csak tudom azt, hogy akkor 1 óra 20 percig nem fogok felállni az asztaltól, mert megy a film és akkor csak oda koncentrálok.
A jövőre tekintve vannak konkrét terveid, esetleg készülőben levő projektek?
Terveim azok mindig vannak, van ami megvalósul belőle, van ami nem, és van ami nem úgy ahogy én elképzeltem. Most egy enciklopédiának dolgozom, a többi csak kisebb dolog. Nagyon szeretnék év végére egy kollekciót. Szeretném, hogy évente egy-két kollekcióm is legyen, ami valószínű hogy idén is meglesz.
