A Kossuth-díjas magyar színésznő 1893. május 19-én született Beyer Gizella néven. A tragikus körülmények közt elhunyt díva emlékét a Bajor Gizi Színészmúzeum is őrzi.
Beyer Gizella Budapesten született. Bányamérnök apja, Beyer Marcell és olasz származású anyja, Valencic Ágnes kávéházat üzemeltettek a Kálvin téren. A fiatal lány az Angolkisasszonyok szerzetesrendnél nevelkedett, majd 1911 és 1914 között végezte el a Színművészeti Akadémiát. Az Akadémiáról útja egyenesen a Nemzeti Színházba vezetett, amelynek két évad kivételével (1924-1925-ben a Magyar Színházban játszott) haláláig tagja volt. 1928-ban a Nemzeti Színház örökös tagjává választották.
A Nemzeti 1922-es igazgatóválságnak köszönhető Bajor Gizi életének egy fontos találkoza. Ambrus Zoltán lemondott az igazgatóságról, helyébe Hevesi Sándor került, aki nemcsak rendező, filológus és színház teoretikus, hanem kiváló színésznevelő is volt. Hevesi és Bajor találkozását a kortársak úgy emlegették, mint a pillanatot, amikor „Paganini megtalálja Stradiváriusát". Innentől kezdve alig volt darab a Nemzeti Színházban, amelyben Bajor Gizi ne játszott volna. Hevesi Sándor gyakorlatilag Bajor Gizire építette műsorpolitikáját, és a darabok sikerének egyik titka maga Bajor Gizi lett.
Az 1925 és 1933 közti időszakot pályája virágkoraként tartják számon. Színházi karrierje során olyan szerepeket játszhatott el, mint Nóra Henrik Ibsen darabjában, Kleopátra Shakespeare Antonius és Kleopátra című művében, vagy Lady Milford Schiller Ármány és szerelem drámájában. 1936-ban elvállalta Heltai Jenő egyik legköltőibb mesejátékának, A néma leventének női főszerepét, Zíliát. Az előadás mindkét művész életének egyik legnagyobb sikerét, jelentette: száztizenöt estén keresztül játszották a darabot.
Kiemelkedő színészi teljesítménye miatt több kitüntetésben is részesítették. A háború előtt megkapta a Corvin-koszorút, 1948-ban pedig a legelső Kossuth-díjak egyikét. 1950-ben Bajor Gizi a Kiváló művész-díj birtokosa is lett.
Bajor Gizi magánélete (színészi karrierjével ellentétben) nem nevezhető klasszikus sikertörténetnek. 1920. augusztus 2-án Budapesten házasságot kötött Vajda Ödönnel, a frigy 1927-ben válással végződött. 1928-ban Paupera Ferenc bankár felesége lett. A bankár tönkremenetele és vagyonmentő kísérleteinek kudarca után elváltak.
Villájában — amely ma a Bajor Gizi Színészmúzeum épülete — a II. világháború alatt sok üldözöttet bújtatott: itt rejtegette első és harmadik férjét, Germán Tibor professzort is.
A megzavarodott Germán Tibor attól félve, hogy feleségét súlyos betegségek (süketség és agydaganat) fenyegetik, megölte, majd magával is végzett. 1951. február 12-én kora reggel Bajor Gizi szokása szerint odanyújtotta férjének a karját, hogy megkapja a napi B-vitamin-injekciót. Germán ezúttal egy nagy adag morfiumot fecskendezett be a megszokott vitamin helyett, amely a jelek szerint pillanatok alatt végzett a művésznővel. Utána önmagával is végezni kívánt, de ő csak az esti órákban halt meg.
Az orvos búcsúlevelet hagyott hátra, amely a közösen elhatározott öngyilkosságot hivatott igazolni. Később a rendőrségi szakértők egyértelműen megállapították, hogy Bajor Gizi aláírása korábbi keletű a fölébe írt szövegnél, sőt, teljesen más tintával íródik, és más kéztől is való.
Forrás: bajorgizi.hu
