Először nem esik le az embernek, hogy mitől olyan furcsa az arc, amit bámul – aztán rájön, hogy egy pigment-hiányos afrikai kicsit ijesztő. De csak első blikkre.
A Dél-afrikai Köztársaság rengeteg olyan kisebb-nagyobb kulturális különbséggel tud minket megörvendeztetni, hogy az ember nem is tudja, hogy kezdje a felsorolást, a látható evidenciák alatt pedig olyan társadalmi folyamatok és átalakulások zajlanak, amit európai gondolkodással nehéz elsőre befogadni.
Pieter Hugo nagy terjedelmű fotósorozatai ilyen témákra világítanak rá. A több részből álló kiállítás anyagába kerültek műtermi portrék, aktok, családok, otthonok, afrikaans farmer gyerekek, és szemétégetőkön pózoló, öntudatos munkások. Hugo nagymértékű szociális érzékről tesz bizonyságot minden egyes képén, ahogy teljesen természetesen tud megörökíteni olyan groteszk vagy szánalmasnak ható élethelyzeteket, ami másoknak maga az élet.
Egyik képen sem érződik az, hogy a fotós áthidalhatatlan távolságot tartana a fotók szereplőivel, sőt. Emiatt nekünk is be kell szállnunk ebbe a játékba – akár akarjuk, akár nem, olyan életek részei leszünk egy pillanatra, amiket nem feltétlenül tudunk rögtön értelmezni. Mint egy fehér, de fekete vonásokkal rendelkező arcot.
A Hágai Fotográfiai Múzeum kurátora, Wim van Sinderen közreműködésével létrehozott kiállítás anyaga egy nagyon szép és egységes esztétikát követ, és néha az volt az érzésem, hogy attól teljesen függetlenül, hogy mi van a képen. Az egyik leginkább mellbevágó egység például egy hármas oltárnak is beillő sorozat, amely közepén egy fiatal fiú pózol egy szeméthalom kellős közepén, de olyan szép tartással, mintha a hétvégi telkét mutogatná büszkén.
Hugo nem csak Dél-Afrikát, hanem az egész kontinenst fotózza végig aprólékosan és műgonddal, egy olyan ember szemével, aki otthon is van, meg nem is. Jó érzékkel mutat rá a lényegre, nem kerít felesleges giccset a nyomor köré, de nem tagadja meg tőle a szépséget sem. Legyen az egy idomított hiénán fekvő kislány vagy egy koldulni induló pár.
Ha tehetjük, olyan emberrel nézzük meg, akivel jókat lehet vitatkozni és beszélgetni. Lesz miről.
Pieter Hugo: This Must Be The Place - Válogatott munkák 2003-2012
A kiállítás megtekinthető a Ludwig Múzeumban május 24 és augusztus 11 között.
