1917. május 26-án, Budapesten látta meg a napvilágot a Kossuth-díjas színésznő, az ország egyik vezető előadója, aki az 1956-os események után Amerikába emigrált.
Már a Színművészeti Akadémia növendékként a Nemzeti Színház tagja lett, és az ország első színházának egyik vezető színésznőjeként több mint húsz éven keresztül lépett Magyarországon színpadra. A Nemzeti Színházban több rendezésben évekig alakította mindhárom nagy magyar klasszikus főszerepét, Évát Az ember tragédiájában, Melindát a Bánk bánban és Tündét a Csongor és Tündében. Számos Shakespeare-tragédiában és -vígjátékban formálta meg a főszereplő karakterét, a klasszikus drámák mellett előszeretettel lépett fel magyar és külföldi írók darabjaiban is.
A magyar közönség majd 30 film főszereplőjeként láthatta, olyanokban, mint a Barátságos arcot kérek (1935), Mária nővér (1936), A Noszty-fiú esete Tóth Marival (1937), továbbá a Szüts Mara házassága (1941), Régi keringő (1941) és a Fűszer és csemege (1940). A színházi és a filmes munka mellett Szörényi Éva hangja a Magyar Rádióban is gyakran hallható volt, emlékezetes irodalmi műsorok, színdarabok szereplőjeként.A Nemzeti Színház forradalmi bizottságának a társulat által megválasztott társelnökeként 1956 októberében részt vett a forradalomban, majd annak leverését követően családjával hazája elhagyására kényszerült, az Egyesült Államokban előbb a keleti parton, majd Los Angelesben élt.
Szörényi Éva hivatását az Újvilágban is folytatta, 1957-ben már főszereplőként láthatták az amerikai televízió nézői. Szabó Sándorral az emigráció színészeit összegyűjtve megalapította a New York-i Petőfi Színházat, ahol több éven keresztül játszott a színpadon. Számtalan jótékony célú előadást rendezett New Yorkban és Los Angelesben, például az árvízkárosultak és a határon túli magyar iskolák megsegítése érdekében. Több mint öt évtizeden át színházi és irodalmi előadásokat rendezett szerte a világon, így az Egyesült Államokban, Kanadában, Dél-Amerikában, Ausztráliában és Nyugat-Európában. A színésznő nem csupán a magyar kultúra és művészet megbecsült képviselője volt, hanem az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékének és eszmeiségének egyik legkiemelkedőbb ápolója. A Magyar Szabadságharcos Szövetség alapító tagja volt 1957-ben Amerikában, majd annak munkájában aktívan részt vett.
Életművét számtalan kitüntetéssel díjazták. 1952-ben a Bánk bán című drámában Melinda megformálásáért Kossuth-díjat, 1954-ben Érdemes művész-díjat kapott. 1991-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki, 1994-ben Nagy Imre-emlékplakettet, 1997-ben Magyar Örökség Díjat, 2006-ban 56-os Emlékérmet és 2008-ban Mindszenty Emlékérmet kapott. 93 évesen, 2009. december 1-én, Los Angeles-i otthonában érte a halál.
