Hatvan éve született Bencsik Sándor és huszonöt éve, hogy tisztázatlan körülmények között meghalt. Radics Béla mellett talán ő a magyar hard-rock gitározás legnagyobb alakja.
Hogy miért ő a legnagyobb, és miért nem Radics? Nos, Radics nem volt „teremtő gitáros", alig írt saját számokat, így annak ellenére hogy virtuóz játéka előtt ma is letérdelnek a hatvanas rockerek, azt mindenki belátja: Bencsik több tucat klasszikus rockszámot írt, precízen kidolgozott szólókkal, ezek a dalok melyek máig a műfaj legnagyobb, ikonikus felvételei. Itt említjük meg, hogy nemcsak a P.Mobil legnagyobb slágerei fűződnek a nevéhez, de ő írta a P.Box 1983-as Kő kövön című albumának dalait is, mely megkésettsége ellenére is a kései magyar hard-rock csúcsteljesítménye.
A DVD producere Schuster Lóránt volt, aki hosszú évekig kimondottan rossz viszonyt ápolt Bencsikkel, de már egy ideje megbékélt vele, megbékélt Bencsik szellemével, örökségével. Nem tudom, Bencsik 1987-es halála előtt volt-e alkalmunk arra, hogy rendezzék bonyolult viszonyukat. Mert az igaz, hogy 1980 nyarán Bencsik majdnem „megpuccsolta" a Schuster-vezette P.Mobilt, azaz a zenekar többi tagjaival kvázi ki akarták rúgni Lórit, aztán végül csak Bencsik Samu és Cserháti István billentyűs hagyta ott a zenekart és alapította meg aztán a P.Boxot. Már a névválasztás is problematikus volt, hiszen egyértelműen utalt a P. Mobilra, és a P.Box addig, míg nem állt össze egy komplett repertoárjuk több P.Mobil-számot is játszott. (Igaz, ezek egytől egyig Bencsik-szerzemények voltak.) Bencsik és Schuster kapcsolatát az is bonyolította, hogy a P. Mobil identitását jelentő repertoár legnagyobb részét Bencsik írta, így valójában, amikor Schuster a Mondd meg kié a Nagy P? című P.Boxot alázó szám felkonfjában rendszeresen beszólt a P-Box-nak, valójában azt az embert bántotta, akinek a P. Mobil a legtöbbet köszönhette. Bencsik írta a Kétforintos dalt, az Utolsó cigarettát, az Örökmozgót, a Főnix éjszakáját, és gyakorlatilag minden fontos P.Mobil-számot. Azokat, melyek alapjában határozták meg a hazai hard-rock és heavy metál alakulástörténetét. Bencsik dalai nélkül másmilyen lett volna az Edda, a Dinamit, a Korál, a Piramis. Meglepő, hogy ehhez képest semmit nem tudunk Bencsik Sándorról. Példamutató az, hogy Schuster Lóránt félretéve a korábbi sérelmeit, végül felvállalta fel Bencsik Sándor örökségének gondozását. Meglepő, hogy ez senkinek nem jutott korábban eszébe. Mert a debreceni P.Boxnak, melynek azon kívül, hogy a márkanév haszonélvezője, nincs sok köze az 1981 és 1986 között létezett egykori legendás P.Box-hoz. Az egykori billentyűs, Cserháti István alapította, csupa fiatal zenésszel, de közben Cserháti is elhunyt, így finoman szólva is meghökkentő, hogy bíróságra mentek azokkal szemben, akik a valódi P.Boxot alapították. (Cserháti volt a zenekarvezető, ez tette bonyolulttá a helyzetet.) Pont ilyen kisstílű az egész magyar hard-rock szcéna, amelyet az egymás gyűlölete és az a paranoia tart életben, hogy vajon hogy nyúlják le egymást az egykori és jelenlegi zenésztársaik.
Bármilyen szimpatikus Schuster Lóránt vállalása, be kell írnunk a panaszkönyvbe: a Másnak szól című dalt háromszor vágják be a filmben, és három különböző címmel (Másnak szól, Másnak szól a dal és Csirkepaprikás) szerepeltetik a borítón. Vajon mit szólna Lóri, hogy az Utolsó cigaretta címét így írná le Vikidál egy interjúban: Utolsó szivar, Végső cigaretta. Ezen lépjünk is túl. A film íve gyakorlatilag életrajz vonalát követi, megszólalnak benne a szülők – ezek a film legmegindítóbb pillanatai. Meglepő, de a zenésztársak vallomása ellenére is titok marad Samuka személyisége. Megtudjuk, hogy precíz volt, minden nap kipucolta a cipőjét, állandóan tisztogatta a hangszerét, állandóan finomította, csiszolta a szólóit. De például halálának körülményeiről nem tudtunk meg semmit. Persze, a kiadónak nem hiányzik, hogy a bíróságra járjon, de máig tartja magát az a vélekedés, hogy nem öngyilkos lett, hanem kilökték az ablakon. Az összeállítás nem tartalmaz extrákat, ami egy zenei DVD-nél éppenséggel meglepő. Bizonyára örömmel vettek volna a rajongók mondjuk egy-egy teljes koncert összeállítást a P. Mobiltól és a P. Box-tól is, vagy felkerülhettek volna eddig kiadatlan audió tartalmak is (Többek között máig publikálatlan a P. Box Fekete bárány című felvétele). Minden esetre nagyon fontos, hogy ez a DVD megjelent, teljesebb lett így a pop-kulturális emlékezet. Schuster Lórántot, az anyag összeállítóját dicséri az a nagyvonalú elegancia, hogy beszerkesztett olyan koncertrészletet, ahol Bencsik kimondottan a P. Mobilt, illetve Lórit ekézi. E sorok írója 1982. szeptember 4-én látta élőben először az ország legjobb rockgitárosát, a Mezőkovácsházi Művelődési Ház színpadán, 12 éves korában. Ehhez 16 kilométert gyalogolt. Ugyanezen a színpadon a P. Mobilt, 1985 április 30-án. És hogy milyen kicsi a világ Dél-Békésben, ugyanitt volt a Vikidál-féle Dinamitnak is egy „hangversenye" 1981-ben. A három rivális zenekar, gyakorlatilag a P. Mobil-alomból, egy községben – ez is szép. Már csak azért is, mert ezen a környéken olyan ritkák voltak a rockkoncertek, hogy bekerültek a helyi történetírásba.
