Valószínűleg zeneügyi kormánybiztost kell kinevezni, és felügyelet alá helyezni az EMMI-t, mivel a Barackfa után egy még kínosabb hibát követett el a minisztérium.

A miniszter március 14-én a Kárpátia nevű zenekar frontemberének, Petrás Jánosnak adta át a Magyar Köztársasági Érdemkereszt arany fokozatát, de mint azt a 444.hu megtudta, az indoklásban nem a fent említett banda érdemei szerepeltek: a laudáció Bolya Mátyásnak, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanárának, az MTA BTK Zenetudományi Intézet munkatársának, valamint kiváló zenésznek és zeneszerzőnek egy korábbi formációjáról, a Kárpátia Folkműhelyről szólt.

Az incidensről Bolya Mátyást kérdeztük:

Szerinted mi történt? Nektek akarták adni a díjat, és rossz ember vette át, vagy tényleg a „nemzeti rocknak" nevezett stílus élharcosát favorizálta a minisztérium veletek szemben?

Egyértelmű, hogy ez utóbbi volt a szándék, amit alátámaszt a tegnap este 9-kor (!) kiadott sajtóközlemény is. Amikor néhány évvel ezelőtt biztossá vált, hogy a Kárpátia névvel nem lehet tovább működni, írtam egy kis „nekrológot" arról, hogy kik vagyunk, milyen eredményeink vannak és miért hagyjuk most abba – nem feledve a célokat. A díj odaítélésének indoklása szóról szóra az én írásom volt (cikk a Kárpártia Folkműhelyről).

A névazonosság miatt hagytátok abba?

Ez nem művészeti, ez tisztán jogi kérdés. Az üggyel kapcsolatban anno megkerestem az Artisjust (Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület – a szerk.), majd találkoztam a Kárpátia vezetőjével, Petrás Jánossal is, aki nagyon kedves volt, és megegyeztünk az irányelvekben, de a későbbiekben teljesen elzárkózott a megoldástól. Mi pedig kénytelenek voltunk megszüntetni a zenekart, mivel az egész helyzet kezdett egyre kellemetlenebbé válni. Maguk a koncertszervezők kérték, hogy jöjjünk fellépni – csak más néven.

Tapasztalatom szerint leginkább a lovak közé dobott gyeplőhöz tudnám hasonlítani a rendszer működését. Nincsenek ok-okozati összefüggések. A döntéshozókat segítő csapatok egyre kevésbé körültekintőek, és gyakran rosszul mérlegelnek. Ez azért nagyon nagy baj, mert a kultúrában ezrek és ezrek dolgoznak névtelenül, „tolják a szekeret" mindenféle elismerés nélkül. Egy kitüntetésnek pont az a célja, hogy kiemelkedő szellemi teljesítményeket állítunk példaként az emberek elé, akik erőt, motivációt merítenek ebből, követendő életutat látnak ebben. Mintha ez a szempont eltűnt volna a díjazottak kiválasztásánál. Ha ez így megy tovább, és sorozatos botrányok, tévedések övezik a díjátadókat, akkor nagyon komoly morális kár keletkezik. Később nagyon nehéz lesz újra feltámasztani a motivációt. De sajnos ugyanez a helyzet az egészségügy vagy a tudomány területén is... Az ilyen esetek közönybe taszítják az embereket.