Nemcsak az fontos, hogy milyen lesz az új Nemzeti, hanem az is, hogy mi marad a beregszászi színházból. Az „új nemzetis" Rácz Józseffel beszélgettünk.
A Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház életében nagy változást jelentett, mikor 2006-ban Vidnyánszky Attila és a „legnagyobb" színészek (Szűcs Nelli, Trill Zsolt, Kristán Attila, Tóth László és Varga József) a Debreceni Csokonai Színházhoz szerződtek, bár ígéretükhöz híven sosem hagyták el végleg szülőföldjük színpadát. Végleg nem, mégis az új darabokban már nélkülözni kell őket, és Vidnyánszky is egyre kevesebbet rendez Beregszászon, ennek meglátszik a nyoma. Újabb korszak kezdődhet, hiszen Vidnyánszky Attila és az említett színészek júliustól a Nemzeti Színházat erősítik, ráadásul a kárpátaljai vezető színész, Rácz József is csatlakozik hozzájuk. Kíváncsiak voltunk, mit gondol minderről Rácz József, ő nem tart-e attól, hogy ezzel a beregszászi színház még lehetetlenebb helyzetbe kerül, vagy épp megoldásnak véli a Nemzeti Színházhoz való tartozást, de főleg arra, hogy mire számíthatnak a kárpátaljai nézők. Ülünk Ráczcal a Vörösmarty téren, nézzük a Vidnyánszky sátra előtt kígyózó sort – jegyeket vesznek a nézők az első bemutatóra.
Lezárul egy korszak az életedben, hiszen már mintegy tizenöt éve beregszászi színész vagy, most pedig jött ez a lehetőség. Hogyan érint mindez téged?
Nem úgy tekintek rá, hogy egy korszak lezárul. Egy új korszak kezdődik. Megmaradok én beregszászi színésznek – hacsak addig ki nem rúgnak a színházépületből vagy a társulatból. Ha a többiek eddig is tudták Debrecenből csinálni a beregszászi színházat, akkor én is fogom tudni játszani az eddigi előadásokat.
Tehát a Liliomfiról nem kell lemondania a közönségnek?
A Liliomfi jön át Budapestre. A Nemzetiben fogjuk játszani a Liliomfit, a Karnyónét, a Szarvast, A három nővért és a többit.
De a beregszászi közönség nem fogja érezni ennek a hiányát?
Majd járunk haza. Két éve nem játszottunk Liliomfit Beregszászon.
Nem gondolod, hogy mégis valamiféle hiányt fog szenvedni a színház? Hisz vezető színész vagy.
Teret és lehetőséget adok másoknak. Így is fel lehet fogni. Új előadások lesznek, új előadásokat fognak szeretni a nézők.
Várhatóak új előadások?
Ez egy jó kérdés, mindennap felteszik a kollégák. Meglátjuk. Most nagyon beindul minden, a nyár is jó lesz: Tragédia-felújítás, néhány utazás... Valami csak lesz.
Vártad ezt a felkérést, vagy nem volt minden vágyad, hogy a Nemzetiben legyél?
Szerintem nincs olyan ember, akinek ne fordulna meg a fejében, mikor elkezdi ezt a szakmát, hogy valamikor azért szeretne a Nemzeti Színházba kerülni.
Mit gondolsz, miért épp téged választott Vidnyánszky?
Nem épp engem, engem is. A fene tudja, miért!
Mármint a beregszásziak közül téged...
A beregszásziak közül még vannak öten mellettem. Attól, hogy három évvel később születtem, mint Trill vagy Szűcs, én még ugyanolyan beregszászi vagyok.
De ők nem ugyanolyan beregszásziak, mert már lassan hét éve a Csokonaiban vannak.
Neked. Mert te nem úgy élted meg őket. Valakinek ők a beregszásziak.
Nincs olyan félelmed, hogy a Nemzetiben majd nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy eltervezted?
Beregszászban sem úgy alakultak a dolgok, ahogy én elterveztem, és Debrecenben sem. A mai nap sem úgy alakult, ahogy elterveztem.
A magánéleted is Magyarországhoz köt, hiszen nemrég született gyermeked. Ezek szerint itt fogsz élni Budapesten?
Itt is, meg mikor hol. Valamikor a buszon, valamikor Beregszászon, valamikor Derecskén. Én megszoktam már ezt a cigányéletet.
Most egy kicsit megállapodhatsz, ez mégiscsak egy stabilabb színház.
Meglátjuk, hogy mennyire lesz ez stabil. Én még soha nem állapodtam meg. De ez sem teljesen igaz, mert tizenhárom éve beköltöztem a színházba „ideiglenesen". Azt mondják, a színházban hétévenként kell váltani, én két turnust kibírtam váltás nélkül. Debrecenbe se szerződtem le. Friss emberek kellenek Beregszászra, akik bírnak, akik akarnak és mindent alárendelnek a színházcsinálásnak, így lehet, hogy van benne még húsz év.
Nekem úgy tűnik, mintha az ottani helyzet mélyponton volna.
Nem. Képzeld el, húsz évvel ezelőtt elkezdte néhány ember a beregszászi színházat és annak a néhány embernek nagyjából a fele most itt van a budapesti Nemzeti Színházban. Azért ez egy elég szép történet. Aki meg nincs itt, az is havi rendszerességgel felléphet a Nemzetiben.
Igen, a sikerek megkérdőjelezhetetlenek, ezt tudjuk. Tudjuk, honnan indult Vidnyánszky. Én mégis egyfajta megrekedést érzek Beregszászon. Nincsenek új darabok, a régi van újra és újrajátszva.
Ez nem feltétlenül Attila sara, vagy azoké, akik elmentek. Meg kell találni azokat az embereket, akik rendezhetnek, akár a társulaton belül is kinőhette volna már magát valaki. Senki nem tiltotta meg nekünk, hogy rendezzünk, csak valahogy nem úgy alakult. Vagy még nem jött el az ideje, majd öt-tíz év múlva lehet, mindenki rendezni fog, csak legyen, aki játsszon. Megkorosodtunk egy kicsit, már majdnem mindenki negyven körüli, fiatalok kellenek. Ha lenne még egy új osztály, aki szeretné, akarná csinálni, és aki nem akar rögtön elmenni Budapestre vagy valahova, azokkal lehetne. De akkor is kellene egy központi agy, aki őket irányítja, aki szeretne valami újat kitalálni.
Nem lehet osztályt indítani?
Biztos, hogy lehet, de mi lesz a garancia? Hol fognak lakni, ki fog nekik munkát adni?
Neked sem volt garancia.
Nem, de kaptunk ígéreteket. Ez a megoldás, átvágni embereket? Tegye rá az egész életét, hogy végül ne történjen semmi?
De nem alakult rosszul neked sem.
Mit jelent az, hogy nem alakult rosszul?
Jobb lett volna valami más munkát választani?
Nem tudom, ezekről a dolgokról már felesleges beszélni. Így alakult, biztos, hogy valamiért jó, hogy így lett. Majd meglátjuk, hogy hová fejlődik a dolog.
Nem ez a karriered csúcsa?
Nem, abszolút nem. Sőt! Mindent újra kell kezdeni elölről. De nemcsak nekem, hanem mindenkinek, akár egy Trillnek is, aki elért valahová, újra kell építenie a nézőközönséget, mindent. Tehát nem lehet ráülni arra, hogy hoppá én játszottam valamikor egy Karnyónéban vagy egy Liliomfiban és akkor engem szeretnek. Tavaly a Chelsea a Bajnokok Ligáját nyerte, az idén meg sehol nincs. Ha minden évben megcsinálja, az valami!
Nem félsz attól, hogy a közönség az ismert okok miatt nem fog elmenni a Nemzetibe?
Nem félek, valami majd lesz. Csak nincs mindenki a színház ellen, az új vezetés ellen!
Szerinted most lecserélődik a közönség?
Nem feltétlenül kell mindenkinek lecserélődni, úgy, ahogy a társulatnak is csak a fele cserélődött le. Az éttermekben is havonta váltogatják az étlapot. Jön az egyik mesterszakács, jön a másik. Ha az ember enni akar és éhes, akkor beül.
Új emberek közé kerülsz, habár vannak közöttük régi kollégák is. Mit gondolsz, jó társulat várható?
Szuper társulat van, nagy nevekkel. Össze kell majd szokni, mert nem megy egyik napról a másikra az összecsiszolódás. De hát erre lesz idő, azért vannak a darabok, ahol majd megismerjük egymást.
Mi az a legnagyobb változás, ami most érhet? Mik azok a dolgok, amik otthon nem voltak, vagy épp megvoltak, és most más lesz a helyzet?
Itt állandó munka lesz, úgy gondolom. Jön egyik rendező a másik után, és valahonnan valahova mindig eljut az ember. Új produkciókat csinálunk, új emberekkel találkozunk, és ez nagyon jó. Míg Beregszászon sokszor csak ülünk és sírunk, hogy, jaj, de jó lenne valamit csinálni, és mikor jön már valaki.
De eddig nagyobb volt a szabadság.
Hobónak van egy nagyon szép száma, amit Viszockijtól vett át: „tegnap szabadságot kaptam, mihez kezdek ma vele?" Érted, lehet az ember szabad, ha nem történik semmi és nem jól kezeli ezt a szabadságot. Az idő elmegy, és lemaradunk egy csomó mindenről.
Valamikor két-három évvel ezelőtt, a Csongor és Tünde bemutatója idején említetted nekem, hogy oda mégy, ahol Vidnyánszky van, akár Debrecenen túlra is. Mi volt ez, intuíció?
Vannak ilyen előérzetek, sorsszerűségek, amiknek előbb-utóbb be kell következniük. Én például nagy szerencsejátékos vagyok, Kenózom Ha nem holnap, holnapután, de valamikor kihúzzák a tízest.
Remélem, hogy nem veszít el a beregszászi közönség teljesen.
A beregszászi közönség majd feljár, van már szuper buszunk.
Az mennyire reális, hogy elugrik valaki a Nemzetibe Pestre?
Reális. Miért ne lenne reális? Pályázzanak. Iskolák ezt már meg tudják tenni, a KMKSZ-en keresztül is lehet. Ezt ma már ki lehet találni.
Mégiscsak kell Beregszászba is színház.
Ott is van, nem szűnik meg létezni. Van ebben még néhány év.
