Olyan eddig publikálatlan számok kerültek elő, hogy nyugodtan nevezhetjük poptörténeti jelentőségűnek a Beatrice jórészt 1981-es dalait tartalmazó dupla CD megjelenését.
A kiadványt az teszi különösen fontossá, hogy eredeti koncertfelvételeket tartalmaz, finoman szólva is izgalmas felkonfokkal. 1981 tavaszán már Nagy Feró és zenésztársai néven neveznek mindenkit, akiknek köze volt az ún. állami popiparhoz, Erdős Pétertől Bors Jenőig, és el is küldik őket a büdös francba. A feszültség szinte tapintható a hanganyagon, 2013-ban visszahallgatva is sejthető, hogy a zenekar hamarosan befejezi pályafutását, hiszen minden mindegy alapon bárkinek nekimennek, akiknek köze volt Nagy Feró teljes ellehetetlenítéséhez.
A klasszikus Beatrice kreatív csúcsteljesítménye kétségtelenül ez az 1981-es már minden ízében punknak nevezhető koncertműsor. Tehát Nagy Ferónak az az elhíresült 30 évvel ezelőtti kijelentése, mely szerint „az sem tudtuk mi a punk" egyszerűen nem igaz. Vagy ha nem tudták, akkor felfedezték. De tudták, hiszen ismerték és játszották már 1979-ben a Sex Pistols és a Boomtown Rats egy-egy számát. De ez mit sem von le az 1981-es Beatrice rocktörténeti jelentőségéből, mely a magyar punk egyik legfontosabb kordokumentuma, de a napnál is világosabb: a Beatrice kulcsszerepet játszott a honi újhullám megteremtésében is. Ez az avantragard punk paródia műsor CD-n való megjelenése jó eséllyel újraírja a magyar poptörténet punkról szóló fejezetét. Mert más átpörgetni a Rockévkönyv '81 című kiadványt, és más hallani azt, hogy „Provokáció a puszta létem", más hallani azt, hogy Feró tényleg úgy szívatja a 1981 elején a kommunista kultúrpolitika monolitjait, ahogy az egy nyugati punk mondjuk Margaret Thatchert.
Persze, azoknak lesz reveláció, akik nem hallgatták rongyosra 1981-ben otthon, a helyi KTSZ-ben legyártott tipusbútorok között, a jéghideg tisztaszobában a szülők berámázott esküvői képe alatt a Beatrice és a Csiga-Biga koncertjeit.
Közismert, hogy a Beatrice élőben a legjobb, és ehhez képest a „nagy korszakból" nem jelent meg teljes koncertanyaguk (lemezük sem), csak a Kisstadion '80 albumon található három élő felvételük (Jerikó, Meditáció, Sánta Mária).
Az 1978 és 1981 között működő Beatrice több tucat punk-rock klasszikust írt, miközben új dimenzióba helyezte a rock-koncert fogalmát.
Minden koncert egy ütközet – olvashattuk annak idején egy képaláírásban, és ez korántsem volt túlzó megállapítás.
Olyan „újdonságokat" hallhatunk, mint a DNS, a Bécsi csók, az Itt a tavasz, az Elkapott a gépszíj, a Szőke punk lány, a Túl az Óperencián, a Rendes ember, az Őszinte, kőkemény, az Európa, stb... Igaz, hogy a Civilizáció és a Besült a mutatvány felkerült az Utálom az egész XX. századot című lemezre és a Mit akarok még a Gyerekkorunk lexebb dalai című 1990-es nosztalgiaalbumra, de ezek újra felvett számok, viszont a Betiltott dalok II. /1981 című lemezen eredetiben hallhatjuk, azzal a dühvel, amelytől a mai napig borsózik a hátunk.
Míg az EMI-nál megjelent ún. Antológia-kiadványokon hallhatunk korábban kiadatlan Beatrice-felvételeket, de az igazi Ricse-érzés CD-n való megjelentetésére több, mint 32 évet kellett várni...
Itt jönnek át igazán a nagy dumák... „Fiatalok, ne legyetek non-konformisták! Ne tessék kérem marginalizálódni! Tessék ne inni!"
Amikor eldőlt, hogy a Grund Records bevállalja a kiadatlan Beatrice dalok megjelentetését, akkor a szerkesztők két út közül választhattak. Vagy a legjobb minőségű, kiadatlan hangfelvételekből állítanak össze egy kompillációt, vagy jórészt teljes koncerteket jelentetnek meg, megőrizve így a felkonfokat és a műsorok ívét. Nagyon helyesen az utóbbi elképzelés mellett döntöttek.
A kiadvány szinte minden szempontból kifogástalan, mondhatni példaértékű. Hosszú tanulmány helyezi el a Beatricét a kultúrpolitika centrumába, a szerkesztők jelölik a szerzőket, a helyszíneket. Remekül sikerült a hanganyag restaurálása, nem vezérelték túl, nem nyúltak bele – lásd például a Rolls Frakció 1982-es koncertlemezének rossz példáját... Fontos megemlítenünk, hogy a lemez nem jött volna létre, ha Bálint Csaba nem gyűjti össze szisztematikusan a magyar rocktörténet fellelhető koncertjeit, nem archiválja, digitalizálja azokat.
A Betiltott dalok II. nem azoknak szól, akik részegen „A farkast" és a Motorizált nemzedéket üvöltözték a postavonatról leszállva a szolnoki vasútállomáson, 1980 őszén, hanem azoknak, akik nyitottak a zenekar „bűntető dzsesszére", és mindarra, amire nagyképűen azt mondhatjuk: a rock and roll meghaladása.
