A 2014 szeptemberében induló, két hétig tartó nagyszabású megmérettetésen a versenyzőknek az opera és az oratórium műfajában kell bizonyítaniuk.
A Vörös Szalonban kiállítják a híresebb előadásokon készült fotóit, az anyagot kibővítve jövőre a KOGART Házban mutatják be. Egy berlini kiadó német nyelvű életrajzi kötetet vagy inkább pályaképet jelentet meg róla, magyar verzió is készül, de még nem találtak kiadót. Marton Éva nagy ívű operaénekesi pályája aligha foglalható össze röviden, mert a rangos fesztiválok és a kitüntetések, az izgalmas előadások, a neves partnerek hosszú listája oldalakat tölt meg.
„Nem volt olyan drámai szoprán szerep, amely hiányozna a pályámról. Csak olyanokat említhetek, amelyeket nem akartam elénekelni. Felkértek, de sosem vállaltam A bolygó hollandi Sentáját, a Nabucco Abigéljét, Lady Macbethet. Mindegyik nagyon "vágós", sőt "visítós" szerep. Féltettem a hangomat. Senta figurája nem fogott meg, Lady Macbeth pedig egyenesen taszított, mert gyűlöletesnek tartottam, hogy egy ember ilyen hatalmat gyakoroljon a másik fölött” - mondta Marton Éva.
Érdekes azonban, hogy bizonyos művekben több szerepet is énekelt, például az Elektrában a címszerepen kívül Krüzotemiszt és Klütaimnesztrát is, Az árnyék nélküli asszonyban a Császárnét és a Kelmefestőnét is, a Lohengrinben Elsát és Ortrudot. „Ez a normális fejlődési, érési folyamat következménye volt - részletezte. - Egy idő után éreztem, szép feladat Elsát életre kelteni, de az igazi drámai karakter Ortrud. Figyeltem a partnereimet és elkezdtem gondolkodni, mit hogyan oldanék meg.”
A fizikai érettséggel járt, hogy líraiból drámai szoprán szerepkörre váltott. „Fizikailag stabilizálódott a szervezetem. Ha én egy pici törékeny nő vagyok, nem tudtam volna megcsinálni, megfelelt hozzá az alkatom és a kondícióm. A jó technikámnak köszönhetően a hangom erősödött, a helyes levegővétel, a levegő adagolása, a rezonanciaüregek maximális kihasználása révén. És mindig csak annyi felkérésre mondtam igent, amennyit kényelmesen bírhatónak tartottam. Az ember persze néha elkövet egy-két "stiklit". Beugrik, egymást követő napokon énekel, utazik, de aztán észhez tér.”
Marton Éva szerencsénk tartja, hogy pályája elejétől a legnagyobb mesterekkel dolgozhatott. Neves karmesterekkel, híres rendezőkkel, kiváló zenekarokkal és világhírű partnerekkel. „Én mindig el akartam érni a többiek színvonalát, mindig új kihívásokkal szembesítettem magam, az egészséges rivalizálás volt a fő mozgató erő. Ha egy életen át ugyanabban a városban és társulatban várom a szerepeket, gyötrődöm, mi lesz holnap, ugyanazokat a partnereket kapom, akik semmivel sem jobbak, mint én, nem teljesült volna be a karrierem. Mindig új közönséggel találkoztam, meg akartam őket nyerni... Folyamatosan új ingerek értek, amelyekre egy alkotóművésznek szüksége van. Változatosság a pályán, hűség és biztonság a magánéletben.”
Forrás: MTI
