A fiatalkori munkáktól a konceptuális műveken át az egyéni nyelvezetű absztrakt szobrokig Körösényi Tamás egész pályáját áttekinti a Műcsarnok péntektől látható, A művészet él! című életmű-kiállítása.
Mint hozzáfűzte, a retrospektív igényű tárlat ezért Körösényi Tamás minden alkotói korszakából a legjellemzőbb munkákat vonultatja fel alapvetően kronologikus rendben, Amelyet azonban néha felülírnak a tematikus összefüggések.
Körösényi Tamás harminc éven keresztül jelentős energiákat szentelt oktatói munkájának, ezért néha hosszú időre volt szüksége egy-egy szobrászati gondolat kifejtésére - emlékeztetett a művészettörténész. Az életmű "nagy fordulatát" egy 1982-1983 bécsi ösztöndíj hozta el, ezután az addigi figurális konceptualista művész egy sajátos absztrakt nyelvezet kialakításán dolgozott - tette hozzá.
A kiállítás középső termeit ezért a kurátor által legjellemzőbbnek ítélt sorozatok - Tájhangok, Illeszkedések, Szellemek - foglalják el, míg két oldalt a kezdeti korszak és a későbbi kisebb-nagyobb kitérők munkáival találkozhat a látogató.
Körösényi Tamás már képzőművészeti középiskolásként aktívan alkotott, ekkor még elsősorban érmeket, majd főiskolásként rá is erősen hatott a korban uralkodó konceptualizmus, amellyel ezt a rendkívül konzervatív műfajt is megpróbálta megújítani. Ennek eszköze a szerialitás volt: ugyanazon érem variációit egymás mellé helyezve történeteket hozott létre, melyek bizonyos mértékben a néző közreműködését is igénylik.
Más fiatal alkotókkal együtt Körösényi Tamás 1978-ban a Magyar Nemzeti Galériában mutatkozhatott be, ottani boxát a Műcsarnok kiállítása most megkísérli rekonstruálni. A művész ekkor Michelangelo Dávid-szobrának ihletésére az 1970-es évek Magyarországának szimbólumát kereste, és azt végül a fúrógépben, ebben a kispolgári, de a szobrász számára is hasznos eszközben találta meg.
Az ütvefúró a következő installációban már fegyverként, katonai ládákban jelenik meg, és - a filozófiai mimézis-probléma mellett - érezhető némi militarista töltet a bécsi időszak sablonnal fújt kamuflázs-munkáiban is. Körösényi hamar felismerte, hogy a sablonok mintái térben is életre kelthetők, ez a gondolat vezette tovább az absztrakció irányába - idézte fel a kurátor.
Életművét innentől a formák változatos módon testet öltő problémái dominálták: Illeszkedések című sorozatában az idomok kapcsolódási lehetőségeit, Térvonalak című szériájában a vonal háromdimenziós megjeleníthetőségét kutatta, a Frankfurti variációkban pedig a sík fogalma áll a középpontban.
A Tájhangok és a Szellemek című sorozatok darabjai már nem fémvázra felvitt papírmasé munkák, hanem nagyméretű műanyag szobrok, melyek ismét a közönség felé fordulnak: a látogatók ugyanis szabadon áthelyezhetik a színes, játékos formavilágú alkotásokat a szeptember 8-ig nyitva tartó kiállítás záró termeiben.
Forrás: MTI
