Világhírű festők csaknem kétszáz művén keresztül mutatják be Dél-Franciaország két kiállítási helyszínén, hogy a vidék fényei miként jelentettek ihletet a modern festészet számára.
Akárcsak Pierre Bonnard, akit elmondása szerint Provence-ban "a tenger és a sárga falak" láttán megérintett az Ezeregy éjszaka hangulata, a XX. század elejei művészek Cézanne, Matisse, Van Gogh is le voltak nyűgözve a dél-francia vidék fényei láttán, forradalmasítva így a modern festészetet. Az 1880 és 1960 közötti francia festészetet reprezentáló vásznakat közöttük számos remekművet október 13-ig tekinthetik meg a látogatók, két helyszínen. A marseille-i Szépművészeti Múzeumban kiállított képek rendezési elve "a fény káprázatossága", az aix-en-provence-i Granet múzeumban látható alkotásoké pedig "a formák pontossága a rajz által".
A kettős tárlat Provence két szerelmesének, Vincent van Goghnak és Paul Cézanne-nak a művei segítségével mutatja be, hogyan vált Dél-Franciaország a modern festészet kifejlődésének csodálatos laboratóriumává. "A szín megmutatja a fényt, nagyszerű koloristának kell tehát ahhoz lenni, hogy vissza tudjuk adni - mint ahogyan Bonnard mondta, aki mellesleg óriási rajztehetség is volt" magyarázta Marie-Paule Vial, a párizsi Orangerie múzeum igazgatója, a kiállítás marseille-i részének kurátora. "Másképp kell ugyanis kezelni a normandiai és a provence-i fényt" tette hozzá.
Az első fecske Van Gogh volt, aki 1888-ban telepedett le Arles-ban, ahol "arról álmodott, hogy nagy műtermet nyit, hogy a déli fényben dolgozzon" - hangsúlyozta Luc Georget, a marseille-i Szépművészeti Múzeum igazgatója. "Ekkor kezdődött az a történet, amely a mi vidékünkhöz köti a festészet történetének mélyreható változásait" - tette hozzá.
A világítótornyok, kis kikötők, hagyományos falvak és provence-i tájak vonzották a fauvistákat és az impresszionistákat. Cézanne Marseille l'Estaque nevű negyedébe költözött, ahová követte őt Raoul Dufy, majd a színeket "dinamitrobbanáshoz" hasonlító André Derain is. Később Paul Signac felfedezett egy kis halászkikötőt, amelyet csak hajón lehetett megközelíteni: Saint-Tropez azóta a világ tehetőseinek nyári találkozóhelyévé vált. Miután 1898-ban egy ideig Korzikán élt, majd a Perpignantól délre, a spanyol határ közelében fekvő Collioure-ban, Henri Matisse is felfedezte, hogy a délvidéki fény elengedhetetlen a művészetéhez. "Ahelyett, hogy megrajzolnám a kontúrokat és kiszínezném egyikkel a másikat módosítva egyenesen színesben rajzolok, ez nem egy kezdet, hanem a végeredmény" írta.
"A festők az élet szépségét, a buja növényzetet keresik itt. Önmaguk keresése közben, meg kívánva osztani másokkal az alkotás örömét, divatossá teszik a délvidéki életmódot, a nap felé forgást, ami máig megmaradt" mondta Luc Georget.
Ezeknek a klasszikus műveltségű művészeknek egy hedonista álom hajszolása közben az volt a benyomásuk, hogy a Földközi-tenger e vidékén megtalálják "az istenek lakta mitikus antik Görögországot". Délen "megállt az idő, mintha felfüggesztették volna" magyarázta Vial. Az Azúrpart Monet-t is megszédítette: "Olyan szép, olyan világos, olyan fényes, az ember úszik a kék levegőben, ez rémisztő" - mondta.
Forrás: Hirado.hu
