A különböző nyelvek hangzása annak a tájnak a földrajzától függhet, ahol a nyelvet beszélők élnek - állatja egy online tudományos folyóiratban megjelent tanulmány.
A nyelvészek általában abból indulnak ki, hogy a földrajzi elhelyezkedés nem játszik szerepet a nyelv formálódásában, a bizonyos környezethez vagy természethez kapcsolódó szókincstől eltekintve. Csokornyi kisebb tanulmány sugallja, hogy a meleg éghajlat nyelveiben több a magánhangzó, mint a hideg éghajlatú területeken, ám ezek a megállapítások ellentmondásosak. Everett azt akarta kideríteni, hogy a földrajzi elhelyezkedés más aspektusai - mint például a magasság - kapcsolatba hozhatók-e egy nyelv bizonyos hangjaival vagy fonémáival. Kifejezetten az ejektívákra koncentrált, a hangoknak arra (az angol nyelvben nem létező) csoportjára, amelyeket a szájból kiáramló nagy levegővel ejtenek. Everett szerint ezek a hangok azért lehetnek elterjedtebbek a magasban fekvő tájakon, mert ott az alacsonyabb légnyomás miatt könnyebb kimondani őket.
A hipotézis igazolására a nyelvi szerkezetek online világatlaszából 567 nyelv fonémáit elemezte. Az adatokat egy szoftver segítségével összevetette a helyszín magassági adatával, ahol a nyelveket beszélik. Az ejektív hangokat tartalmazó nyelvek a hat jelentősebb lakott hegyvidéki területből ötben fordulnak elő, köztük Észak- és Dél-Amerikában, Dél-Afrikában és Eurázsiában - ismertette a részleteket Everett. Az egyetlen kivétel ez alól a Tibeti-fennsík, ahol egyetlen nyelvben sincs ejektív mássalhangzó. Everett szerint azonban ez nem különösebben meglepő és figyelemre méltó, hogy csupán egy régió képez kivételt. A tudós tisztában van azzal, hogy hipotézisét további kutatásoknak kell igazolnia. "Érthető a kételkedés" - mondta, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a magasság és az ejektív hangok közötti kapcsolat adatai nagyon meggyőzőek.
Forrás: MTI
