Esélyegyenlőség, elfogadás, tolerancia stb., milyen jó sokszor és hangosan lehet ezeket a szavakat érvként felhozni mondjuk egy görbe szombat este.
És milyen kevésszer alkalmazzuk őket a józanul szürke és rohanós hétköznapokban, amikor igenis, rohadjon meg a megállóban a kerekesszékével együtt, meg totyogjon szépen haza a fehér botjával, amivel most vágott sípcsonton, meg üljön már máshova, csak mellém ne.Hála a jó égnek, az ehhez hasonló fennakadásokat okozó, kisebb-nagyobb szellemi vagy fizikai fogyatékossággal rendelkező embertársunk nagyja valóban otthon marad. Vagy közlekedni, vagy dolgozni, vagy egyáltalán, a társadalmi életben részt venni nem igazán tud, mert ilyen rettentő toleránsak, elfogadóak és türelmesek vagyunk velük.
A Queer Kiadó gondozásában megjelent, Teljes értékű szövegek című antológia létjogosultságát tehát esélytelen megkérdőjelezni kis magyar valóságunkban, mert épp azok az emberek szólnak hozzánk – milyen meglepő, ugyanazon az emberi hangon, amit mi is használunk –, akikről kínkeservesen próbálunk tudomást sem venni. Vakok, siketek, némák, szellemi fogyatékosok és bénultak.
A 16 írást tartalmazó kötet a Jeladás című összművészeti pályázat legjobb írásait fogja össze, amelyek közül egyikben sem lehet felfedezni a sajnálkozást, a haragot vagy a pozitív diszkriminációra való törekvést. Csak kedvesen, egyszerűen és érzékletesen számolnak be olyan hétköznapokról, amiket a többségnek nem kell megtapasztalnia. Nagy küzdelmek, kis győzelmek, mérhetetlen életszeretet, és apró trükkök, amivel túl lehet élni.
Hogyan takarít egy kétgyerekes, vak édesanya? Milyen humora van egy némának? Hogyan zsákmányolják ki a megváltozott munkaképességűeket az élelmes vállalkozók? Mi jár egy autista fejében? Ez csak egy pár abból a számtalan izgalmas kérdésből, amit általában elfelejtünk feltenni magunknak, vagy csak simán nem foglalkozunk velük. Mert minek, ugye, mindenkinek a saját baja a legnagyobb.
Aztán néha kiderül, hogy érdemes időnként körülnézni.