A mozgalmas Könyvhét elmúltával az embernek lassacskán arra is jut ideje, hogy a kiadott könyveknek a végére érjen. Sorozatunk folytatódik.

Hármasával csoportosítottam mindazokat a könyveket, melyeket az érdeklődő olvasók figyelmébe ajánlani szeretnék, remélve, hogy a felsorolt és röviden bemutatott, igazán izgalmas olvasmányok valamelyike felkelti az érdeklődést. Így mutattam be korábbi cikkemben még a Könyvhét alatt három irodalomszervező kötetét. Persze néhány kötetet és körülményeit még az ilyen nagy „áradásban" is hosszabban is lehet, és kell is vesézni, ahogy azt a Hamvas-sorozat kötetével tettem. Most azonban a sűrűbe vetjük magunkat, mikor a magyar irodalom három igen fontos szereplőjének új könyveit ajánljuk. A három szerző köteteit talán csak a klasszikus retorikában legkevésbé elfogadott érv köti össze, a tekintély, hiszen mindhármuk bármilyen új könyvet is ad ki, az már csupán a korábban kifejtett irodalmi tevékenységük miatt is figyelmet érdemelne. Ők azonban legkevésbé sem apellálnak korábbi érdemeikre, hanem új könyveikkel is kiemelkedő szövegeket kívánnak közre adni.

SÁRKÖZI MÁTYÁS cikkeit és tárcáit, éppúgy mint könyveit, mindig nagy érdeklődéssel olvastam. Értékes kincseim között szerepel polcomon a Király utcán végestelen végig (Kortárs, 2006), amely Pest egyik legfontosabb utcájának történetét, meséit boncolgatja, kiváló humorral és érzékenységgel. Ez a hozzáállás jellemzi, némi fanyar iróniával erősítve Sárközi Mátyás új könyvének a TAMPERDÜ-nek (Kortárs, 2013) rövid írásait. Az amúgy is esztétikus, jól kézbe fogható Kortárs-sorozat már több igen jó könyvet adott az olvasóknak, s ezek sorába tökéletesen beilleszkedik Sárközi új könyve, amely valójában memoár. Szerzője hetvenöt éves elmúlt, „megélte és túlélte a második világháborút, a hitlerájt és a Rákosi-korszakot, (...) ott volt az ötvenhatos forradalomban, azután külföldre származott, majd hazatért" – joggal gondolhatja, hogy van miről memoárt írnia. Csapongó, de mindvégig nagyon olvasmányos stílusával nem véletlenül idézi Marcel Proust korfestő prózáját az olvasó előtt. Csak éppen ebben a könyvben rólunk van szó, a mi történelmünkről. Személyessége teszi hitelessé, együttérzése emberivé Sárközi Mátyást új könyvében is, melyben olyan alakok jelennek meg, mint Illyés Gyula, Bibó István, Ferenczy Béni, Cs. Szabó László, Határ Győző, továbbá megismerhetjük a BBC és a Szabad Európa Rádió „magyar részlegének furcsa világát".

SZÖRÉNYI LÁSZLÓ könyveiből nekem teljes sorozatom van, s bevallom, számomra különösen a neolatin irodalmat tárgyaló tanulmányait összefoglalók az igazán nagy kedvencek, de ezzel alighanem csak alig páran vagyunk így. A legtöbben „Szörényi professzort" mint a nagy mesélőt és anekdotázót ismerik, s azokat a könyveit bizonyosan sokan olvasták, melyekben mindenféle vele – vagy mással – megesett szenzációs sztorik sorát gyűjti össze, mint amilyen a Delfinárium (Helikon, 2010), vagy a tavaly megjelent Éljen Kun Béla! Suzy nimfomán (Kortárs, 2012). Az még talán érthető, bár nem éppen szerencsés, hogy Szörényi László tudományos munkássága csak szűk réteget érdekel, az azonban szinte érthetetlen, hogy mennyire nem figyelnek oda az oktatáspolitikával, közoktatással, művészettel kapcsolatban megfogalmazott javaslataira és észrevételeire, sőt kritikáira. Új kötetében, AZ ISONZÓ A DUNÁBA ÖMLIK-ben (Nap Kiadó, 2013) a közéletet érintő igen fontos esszéi mellett, olvashatunk tőle útirajzokat, képző- és filmművészeti írásokat, beszélgetéseket és emlékezéseket. A könyv legerősebb és legfontosabb része a közéleti írásokat tartalmazó fejezet, melynek nyitó esszéje a Nemzeti tudományok és oktatás című írása létfontosságú kérdéseket feszeget, mintegy az egész kötet alaphangulatát meghatározva. Azok pedig, akik feleslegesnek tartják a bölcsészettudományokat, nyilván nem fognak sem ilyen, sem más könyveket olvasni, és elgondolkozni olyan mondatokon, mint például „Részben a teljes tudatlanság, részben az egyoldalúság, részben a képtelen fantazmagóriákon alapuló áltudomány tör előle." Szörényi László a helyzet okait a következőkben látja: „az iskolarendszer szétrombolása; a családi közösség mint oktatási alapegység gyakorlati megszűnése, a televízió." Aki részletekre, és csak olykor anekdotázó, igen nagy tudású, komoly professzor gondolataira kíváncsi, annak erősen ajánlom ezt a könyvet.

Ki az a CARBONARO? Önök tudják? Ki az a SZŐCS GÉZA? Önök tudni vélik? Érdekes, hogy egy költőt mennyire sokan olvasnak a politika felől és milyen kevesen valódi, valójában megmaradó költői-írói munkássága felől. Bárki bármit is mond, Szőcs Géza versei és írásai versek és írások lesznek száz év múlva is, már amennyiben olvasnak még száz év múlva magyarul. Amit azért remélek. Remélem, hogy amikor majd SZIVERI JÁNOSt olvassák – akiről nem egyszer értekeztek komolyan és széles horizontot felölelően kortárs költőink és irodalmáraink az utóbbi időben –, azért még előkerülhet a HA POLIP SZUSZOG KOLOZSVÁROTT (Méry Ratio, 2013) című könyv mindkét kötete. Mert itt Sziveri úgy van jelen, hogy nincs jelen. Haldoklik, s a költő-társ, barát mesél neki (nekünk), történeteket Erdélyről (és másról). „Hány hasonló lírai fabulával, transzilván abszurddal, szürrealisztikus kétpercessel próbáltam szórakoztatni Sziveri Jánost néhány hónapon keresztül, megnevettetni, erősíteni benne az életkedvet, a pozitív fantáziát, növelni a lélekerőt?" – írja a bevezetőben „Sz. G.". Persze a kötet maga egy poétikai szituáció univerzumnyi kapuvá nyitása, melyben a baráti levelek és a vigasztalások keverednek költészettel és humorral. A kiadó szerint  „Szőcs Géza huszonegy története mint huszonegy lámpás világítja meg Erdély holttestét a felejtés alkonyatában" – amelyhez a szerző hozzáfűzve ennyit jegyez meg: „...nem minden ott, akkor, úgy és amiatt történt meg, mint ahogy le van írva benne. De ki az, aki a múltat valóságosnak tartja? Ki tudná megragadni, változtatni, legalább igazítani rajta?" Nagyon szép könyvvel van dolgunk, amihez nélkülözhetetlen, dokumentumértékű kísérő kötet tartozik, teli Sziveri-anyagokkal, utalásokkal, s a két költő barátságának feltárásával. Irodalmi kordokumentum Szőcs Géza új könyve, akárcsak Sárközi Mátyás és Szörényi László kötete is.