Bruce Springsteennek lassan annyi válogatáslemeze jelent meg, mint ahány csillag van az amerikai zászlón, nos itt a legújabb, az ötletes című Collection: 1973-2012.
Harmonikára, csutkára tekert klasszikus gitársoundra, csilingelő zongorára és Levi's 501-esre hangszerelt dalok gyorsan meggyőzik a hallgatót: Amerika még mindig a lehetőségek hazája: egy színészből is lehet elnök, és egy koszos atlétás srác bármikor megtölt egymás után tízszer is egy baseball stadiont.Itt van a kulcsdal, a Born To Run, a szignál szerű Born In The USA, a diszkókban is közkedvelt Dancing In The Dark, a Dylan-féle harmonikával feldíszített The Ghost of Tom Joad, a rádióbarát Radio Nowhere, szóval egy szavunk nem lehet.
A lemez megjelenését semmi nem indokolja, ha csak az nem, hogy még mindig folytatódik a poptörténelem egyik legsikeresebb turnéja, ami tavalyi év elején kezdődött Atlantában és ha minden igaz, idén szeptemberben ér véget Rio de Janeiróban.
A The Wrecking Ball Tour a múlt évben 18 országban több mint 80 koncerttel lepte meg a világot, és a gigászi show most visszatér Európába.
Kell a szuvenír, mert a lyukas fehér atlétákból a T-shirt sátraknál nem lehet milliókat eladni, ezért összeszedték az a 17 dalt, melyet kényelmesen végighallgathat a család, míg a stadionhoz ér és parkolóhelyet talál. A turné (és egyben az utolsó sorlemez) címadó dala, a Wrecking Ball az album utolsó felvétele.
Kétségtelen, hogy számos nagyágyúja van a popnak, akik mindenféle rekordokkal büszkélkedhetnek, de azt tényleg kevesen mondhatják el magukról, hogy 200 millió lemezt adtak el, 21 Grammy-díjat és két Globe-ot kaptak. Számos bejegyzés fűződik a nevéhez a rekordok könyvében, de minden turnéja és a négy órásnál is hosszabb koncertjei is rekordkísérletek.
A Collection: 1973-2012 nem akar mást, csak rámutatni a közel negyven éves karrier néhány nagy pillanatára, azokra, melyekre maga a turné is épül. Himnuszokat hallunk, de nem kell vigyázzba állnunk, elég ha táncolunk a Főnökkel egyet a sötétben.