Gravitációs és topográfiai vizsgálati módszereket alkalmazva ausztráliai tudósok újabb lehetséges meteoritbecsapódások nyomait fedezték fel a Holdon.
A perth-i Curtin Egyetem kutatói összesen 280 olyan alakzatot térképeztek fel, amelyről feltételezhető, hogy kráter. A műholdak által gyűjtött tömegvonzási és tereprajzi adatokat elemezve két új medencét egyértelműen azonosítottak is a Hold sötétbe boruló, a Földről nem látható oldalán. A 3,2 milliárd éves Hold felszínét kráterek, hegyek és síkságok borítják. A medencék nagy része meteoritbecsapódás nyomán jött létre, valószínűleg a Naprendszer korai időszakában, jóllehet a kráterképződés mindmáig folytatódik. A Föld felé néző oldalon eddig mintegy 30 ezer egy kilométernél nagyobb átmérőjű krátert számláltak össze. A kisebb mélyedések akár néhány centiméteresek is lehetnek, mivel számottevő légkör hiányában parányi kozmikus égitestek is becsapódnak a Hold felszínébe.
"Nagyon sok olyan kráter van, amelynek létezéséről - például a tereprajzi megfigyelések alapján - eddig is tudtunk, de látni nemigen lehet őket. Az általunk alkalmazott kutatási eljárással most sikerült megerősíteni a korábbi sejtéseket" - mondta Will Featherstone, a nyugat-ausztráliai egyetem kutatója. Tájékoztatása szerint egyszersmind csaknem háromszáz olyan mélyedést találtak, amelyet érdemes tovább vizsgálni, mert "krátergyanúsak". A helyszínek közül hatvanhat világosan kirajzolódik a gravitációs és topográfiai megfigyelések alapján.
A kutatók több, a Hold körül keringő, de egymással is kapcsolatban álló műholdat használtak fel az adatok gyűjtésére. A rendszernek köszönhetően a Föld kísérőjének a túloldalát is sikerült letapogatniuk, az arra rálátó - a Hold "mögött" tartózkodó - műhold(ak) megfigyeléseit a többiek közvetítették a földi központba. "Eredményeink segíthetnek a Hold és az egész Naprendszer kialakulásának további kutatásában" - jegyezte meg Featherstone.Közlése szerint vizsgálati módszerükkel adatokat gyűjtöttek a Marsról, a Vénuszról és más bolygókról is.
Forrás: Hirado.hu
