A LAM Alapítvány által 2012-ben megálmodott és megrendezett LandART International képzőművészeti alkotótábor, amely a híres mezőfényi származású, jelenleg Németországban élő kortárs művész, Stefan Gnandt vezetésével valósult meg Illyefalván, olyan maradandó értékkel ajándékozta meg a régiót, amelyet már két kiállításon is láthatott a közönség – az illyefalvi KIDA Központban, illetve a sepsiszentgyörgyi Lábas Házban.
A LAM Alapítvány által 2012-ben megálmodott és megrendezett LandART International képzőművészeti alkotótábor, amely a híres mezőfényi származású, jelenleg Németországban élő kortárs művész, Stefan Gnandt vezetésével valósult meg Illyefalván, olyan maradandó értékkel ajándékozta meg a régiót, amelyet már két kiállításon is láthatott a közönség – az illyefalvi KIDA Központban, illetve a sepsiszentgyörgyi Lábas Házban.A székelyföldi vidéki kultúrtáj nemzetközi képzőművészek alkotásain keresztül került a helyi és a régión kívüli érdeklődés középpontjába. Ezt a sikertörténetet szeretnénk megismételni LandART International 2 címszó alatt, illetve, lehetőségeink szerint meghonosítani. A Romániai Képzőművészek Szövetségének Sepsiszentgyörgyi Fiókja társszervezőként vett részt az esemény lebonyolításában, 2013-ban is partnerként segíti a program megvalósítását.
A 75 százalékban magyar nemzetiségi összetételű kisrégió üzenete a kortárs képzőművészet eszköztárának segítségével egyértelmű: végvár-létünk nem átmeneti állapot, hanem egy olyan értékőrző és -generáló folyamat, amely az egyetemes magyar művészeti kultúra részét képezi.
Az ötletgazda szándéka alapján ösztöndíj is létesült a tábor során készült képzőművészeti alkotások eladását követően, amely segítségével a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Középiskola egy tehetséges tanulója is részt vesz a 2013-as alkotótáborban, illetve kiállítási lehetőséghez jut a szervezők jóvoltából.
A rendezvény 2012-es illyefalvi debütjétől eltekintve sem előzmények nélküli. Stefan Gnandt szülőhelye, a Szatmár megyei Mezőfény is adott otthont hasonló alkotótáboroknak, nem kis sikerrel.
Hogy mi lesz jobb ezáltal? Talán nem tudjuk, de érezzük. Mi leszünk jobbak. Mindannyian, emberi mivoltunkban. Talán a közérzetünk, talán a néhány percnyi rácsodálkozás, a felfedezés, hogy a mindennapok gyors lüktetésében is ott van az idő végtelen lassúsága, a csend, az érték, csak meg kell állnunk néha. A szerelvényt kell megállítanunk, nem az ablakban suhanó tájat...
