Már a hírlapárusoknál a BBC History első világháborús különszáma Szarajevótól Trianonig címmel, melyhez tartozik egy nagyon ritkán látott korabeli filmrészleteket bemutató DVD melléklet is.
A 148 oldalas, eredeti dokumentumfotókkal gazdagon illusztrált, 26 önálló cikket és tanulmányt tartalmazó, a BBC History élvezetes stílusában íródott magazin egyrészt új megvilágításba helyezi a világháború egy-egy ismertnek vélt fejezetét, másrészt a frontélet olyan életképeit villantja föl, amelyek jobbára kimaradnak a had- és eseménytörténeti kötetekből. Ilyenek például a lövészárokéletről szóló leírások, a katonák naplóföljegyzései és levelei parancsnokaikról, vagy azok a cikkek, amelyekből fogalmat alkothatunk arról, hogy hogyan juthattak szexuális örömökhöz, amikor tartalékban voltak, és mit ettek a katonák a frontonA brit és a magyar szerkesztőség által fölkért kiváló történészek 50 kulcspontnak tekintett témán keresztül olyan lapokat emelnek ki a négy év történetéből, amelyek az utolsó darabok behelyezése után igen szemléletes képet adnak a háború egészéről.
A világ első önálló légiereje
A háború első hadicélú repüléseit a flották gépei hajtották végre az ellenség hajóit keresve, de a légierők legfontosabb feladata később is az információgyűjtés maradt. Ebben sokat segítettek az olyan új technológiák, mint a celluloidfilmes fotográfia és a drót nélküli távíró. Mindez azt is jelentette, hogy a földön meg kellett próbálni elrejteni mindent a fentről figyelő szemek elől, így gyors fejlődésnek indult az álcázás tudománya is.
Az ellenséges felderítők megsemmisítésének és a saját felderítők megvédésének szükségessége életre hívta a légi harcot is. Kezdetben a pilóták és megfigyelők kézifegyverekkel lőttek egymásra, de 1915-től maga a repülő is fegyverré vált, amikor Anton Fokker, egy Németországban dolgozó holland mérnök feltalálta a légcsavarral szinkronizált géppuskát, amellyel már a forgó propelleren keresztül is lehetett tüzelni.
A pilóták szinte mitikus magasságokba emelt népszerű hősök lettek, részben már csak az alig évtizedes múltú repülés romantikája miatt, de még inkább azért, mert visszahoztak valamit a szemtől szembeni hősies harc világából egy olyan háborúba, amiben arctalan masszaként masíroztak az emberek a vágóhídra.
Az öt győzelmet elért pilótáknak járt az „ász" megnevezés, és a róluk alkotott, hős lovagokat idéző kép még jóval azután is megmaradt a köztudatban, hogy a légi párbajok sem voltak már többek, mint a háború gyilkos napi rutinfeladatai.
Fontos volt a taktikai célok támadásának lehetősége is, de sokáig tartott, amíg a légierő erre való képességéből valóság lett. A lassú és túlságosan sebezhető zeppelinek mellett a háború végén mindkét oldalon megjelentek a nagy, többmotoros, akár egy tonna bombateher magasba emelésére is képes repülők, mint a brit Handley-Page vagy a német Gotha.
A brit Királyi Légierő (RAF) 1918. április 1-jén jött létre a hadsereg és a flotta légierejének összevonásával, ezzel a világ első önálló légiereje lett. Első parancsnokának, Hugh Trenchardnak a függetlenség azt jelentette, hogy a többi fegyvernem doktrínáinak megkötései nélkül vehette számításba az összes szóba jövő lehetőséget. Ludendorff 1918 márciusában indult offenzívái során a német repülőszázadok közvetlen támogatást nyújtottak a gyalogságnak, és szerepük volt abban, hogy a támadás jelentős sikereket ért el. A taktikát az antant sikeresen másolta elsőként augusztusban, Amiens-nél. A légifölény kiharcolása nem váltotta ki a földön kivívott győzelmeket, de lehetővé tette azok elérését. Ugyan Németország megtartotta technológiai előnyét, a levegőt a háború végére az antant gépei uralták, mivel a gazdasági fölény miatt sokkal gyorsabb ütemben építették az újabb repülőket.
A BBC History különszámának és DVD mellékletének köszönhetően most filmszerűen peregnek le előttünk a kilencvenkilenc évvel ezelőtt kezdődött események.
