Egy kutatócsapat a kanadai Yukon terület örökfagyában egy lócsontra bukkant: a lelet meglepő eredményekhez vezetett a vizsgálatok során.
A jeges sír olyan figyelemre méltó állapotban őrizte meg a csont proteinjeit és DNS-ét, hogy szekvenálni tudták a genetikai információk egész tárházát. Az eredmények segítenek megvilágítani, hogyan fejlődtek ki a lovak és milyen rokoni kapcsolatban állnak a zebrákkal és szamarakkal, illetve a Przsevalszkij-lóval, mely a vadlovak utolsó túlélője. Amikor először rábukkantak a lábcsontra, még kételkedtek benne, hogy fel tudják tárni genomját – mondta Ludovic Orlando, a Koppenhágai Egyetem genetikusa. Ennek oka, hogy az eddig szekvenált, legidősebb genom mintegy tízszer fiatalabb a most megtaláltnál. A kutatók azonban nem adták fel, és egy új módszert alkalmaztak a genetikai információ kinyerésére. Végezetül sikerült feltárni a mai Yukon területén valamikor barangoló ősi ló teljes génállományát. ANature folyóiratban közölt tanulmány drámaian kibővíti a DNS ismert, túlélési idejét – mondja Beth Sapiro, a vizsgálat társszerzője. A fosszilis csont szerinte igazi kincs.
Az eredmények azt mutatják, hogy a szamarak, zebrák és lovak mind egy 4-4,5 millió éve élt közös őstől származnak, amely így kétszer idősebb a korábban hittnél. Ez azt jelenti, hogy a lovak és őseik sokkal lassabban fejlődtek az elvártnál. A lovak a testfelépítés evolúciójának megismerésére szolgáló modellek is egyben, így az eredmény például azt is segíthet kideríteni, az állatoknál hogyan alakult át a négyujjas láb egyetlen patává - mondja Orlando. A kutatók azt követően jutottak eme következtetésekre, hogy összehasonlították az ősi genomot egy másik, 43 ezer éve élt lóéval, valamint öt háziasított lófajtáéval és a Przsevalszkij-lóéval.
Az eredmények azt is sugallják, hogy a Przsevalszkij-ló (Equus ferus przewalskii) a vadlovak utolsó túlélő fajtája, és az összes többi modern lótól – melyek az Equus ferus caballus alfajba esnek - különálló alfajt képvisel. Az ázsiai vadlóként is ismert fajt a hatvanas években kihaltnak nyilvánították a vadonban, ám fogságban történő szaporítás révén Mongóliában, valamint Közép-Ázsiában már visszatelepítették a természetbe. Meglepő módon a vizsgálat azt is kimutatta, az alfaj a genetikai diverzitás egészséges szintjét mutatja, azt sugallván, hogy a konzervációs erőfeszítések eredményesek, és meglehetősen jók a túlélési esélyei. A Przsevalszkij-lótól eltekintve, a modern lovak számtalan fajtája ugyanazon faj tagja, viszont különböző megjelenésre tett szert az embernek köszönhetően. Például az Észak-Amerikában található számtalan „vadló", valójában a háziasított lovak elvadult leszármazottja.