A szkafander nemcsak a balesetektől óv, de a zajártalomtól is. A Daft Punk emblematikus robot szkafanderét nem írja elő az elektro KRESZ, mégis kifejezetten ajánlott.
A Daft Punknak 20 év kellett ahhoz, hogy beérjen, és néhány évnyi stúdiózás ahhoz, hogy valóban mindent kihozzanak a funkos mutációikból, a retró tévésorozatok főcímeit, Jeanne Michel Jarre hangmintáit, a jazzrockot, a Moroder-féle klasszikus diszkót összehegesztő zenéből. Ez az idézettechnika és szerepjáték-líra egy költői diszkólemezt eredményezett. Nekünk, magyaroknak beidézheti a pártállami tévé ifjúságpolitikai osztályán gyártott műsorok aláfestő zenéit is.
Jogos a kérdés: ezúttal túlteng-e a vocoder? Nos, sajnos igen, még az orgonára is rákötötték, de ezt az effektet a Daft Punkon számon kérni olyan, mint a boggie-t felemlegetni az AC /DC-nek. Részben ettől az, ami. Kétségtelen, hogy az utóbbi évek egyik leginnovatívabb funklemeze a Random Access Memories, ugyanakkor laza figurázás is, amit intelligens emberek raktak össze, számos vendégzenésznek (Julian Casablancas, Paul Williams) adva randevút a nosztalgikus szeánszhoz.
Az asztaltáncoltatás során megidézték többek között Georgio Moroder szellemét, de a duó beemeli a giccses francia musicalek világát is. Az már most sejthető, hogy nagy hatású, hangszeres előadókkal rögzített lemezzel van dolgunk, bizonyára a Random Access Memories dalaiból készül majd idén a legtöbb remix. Izgalmas magyar kísérletek is vannak.
Élő dobok, jazz-rockos orgonafutamok, pulzáló pszichedelikus funk, szellemes szlogenszerű dumák, a diszkó korszak apoteózisa. A tánczene jövendőmondói kijelölték az új irányt, mely visszanyúl az élőzene dinamizmusához.
A lemez néhány hét után már elképesztő siker, a Get Lucky máris az év gerappája, és abban is biztosak lehetünk, hogy néhány imázs reklámfilmben is hallhatjuk majd.
