Horizont címmel nyílik kiállítás Borsos Miklós előkerült grafikáiból a CULTiRiS jóvoltából. A kiállítást július 2-án 17 órakor nyitja meg Bereczky Lóránd művészettörténész.
Nem ez az első alkalom, hogy Borsos Miklós hagyatéka újabb kincsekkel bővül. A lezártsággal folyton csak kacérkodó életmű ismét gazdagítja kulturális ismeretünket. Különleges körülmények között – egy családi bútor legrejtettebb búvóhelyéről – érdekes, szemet gyönyörködtető grafikák kerültek napvilágra. A vázlatszerű mázolt ötletrögzítések, és a finom kidolgozású precíz tusrajzok egyaránt igazolják, hogy egykori alkotójuk a humanizmus kreatív képviselőjeként elmélkedett, végezte csodálatra méltó feladatait.
Az előkerült grafikákat – az örökösök és a tulajdonosok jóvoltából – a CULTiRiS Galéria nagy örömmel vette gondozásba és 2013. július 2-ától szeptember 7-éig különös tisztelettel és a képzőművészet iránti elfogultsággal vállalja bemutatásukat, értékesítésüket az Örkény István Könyvesboltban. (A kurátor, Képessy Bence ajánlása.)
A különleges tárlatot 2013. július 2-án, kedden, 17.00 órakor
Bereczky Lóránt művészettörténész nyitja meg.
Helyszín: Örkény István Könyvesbolt (1137 Budapest, Szent István krt. 26.)BORSOS MIKLÓS
(szobrász, éremművész, grafikus)
1906. augusztus 13-án született az erdélyi Nagyszeben városában.
Családja 1916-ban Győrben telepedett le. Képzőművészeti tanulmányait – önképzés keretében – a győri bencés gimnázium diákjaként kezdte. Eredetileg festőnek készült, első akvarelljeit VI. osztályos gimnazistaként festette. A gimnáziumot nem fejezte be, hanem elkezdett aranyművességet és vésnökséget tanulni. Jelentkezett a képzőművészeti főiskolára, de nem sikerült a felvételije, ezért Firenzébe ment.

A képek mellett egyre több domborművet is készített. 1941-ben, a Tamás Galériában egy ötven darabból álló szoborkollekciót mutatott be. 1943-ban az Ernst Múzeumban állított ki Barcsay Jenő, Dési Huber István, Gadányi Jenő, Pálffy Péter társaságában.
1945-ben Győrből Budapestre költözött. Tagja lett a Művészeti Tanácsnak. 1946-tól az Iparművészeti Főiskolán tanított, de 1960-ban – miután idealistának és nacionalistának bélyegezték – megszűnt az állása. Ekkortól illusztrátorként dolgozott és a Szépirodalmi Kiadótól kapott megbízásokat. Illusztrálta többek között Arany János, Ady Endre, Illyés Gyula, Babits Mihály műveit. Éremművészettel is foglalkozott, megörökítette neves kortársait. 1966-ban sikeres résztvevője volt a Velencei Biennálénak.
1968-ban a Győri Műcsarnokban, 1976-ban a Múzeumi Képtárban volt önálló tárlata és a Magyar Nemzeti Galériában nyílt nagyszabású gyűjteményes kiállítása.
1979-ben Győr városa díszpolgárává fogadja és a Győr városának ajándékozott műveiből Káptalandombon állandó kiállítása nyílt.
Munkásságának elismeréseként Munkácsy Mihály- és Kossuth-díjat kapott, elnyerte az Érdemes és Kiváló művész címet, Carrara város szobrászati díját, a Premio Carrarát, valamint az első Országos Érembiennále nagydíját, a Ferenczy Béni-díjat.
1990. január 27-én 84 éves korában hunyt el Budapesten.