Megnyílt a francia és magyar impresszionista és posztimpresszionista alkotók remekműveit felvonultató kiállítás és a kapcsolódó grafikai kamaratárlat csütörtökön a Magyar Nemzeti Galériában Budapesten.

Június végétől a Magyar Nemzeti Galériában látható a jeruzsálemi Izrael Múzeum, a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria remekműveiből összeállított reprezentatív kiállítás. A tárlat, amely az újraegyesített Szépművészeti Múzeum és Magyar Nemzeti Galéria első, nemzetközi kölcsönzésen alapuló nagykiállítása, félszáz francia és közel hetven magyar remekművet tár a látogatók elé. A Magyar Nemzeti Galéria történetében még soha nem volt ilyen széleskörű és átfogó tárlat, ahol együtt lettek volna láthatóak az impresszionizmus és posztimpresszionizmus legkiválóbb magyar és francia mestereinek alkotásai.

A jeruzsálemi Izrael Múzeum és a budapesti Szépművészeti Múzeum együttműködése nem új keletű. A Szentföld öröksége címmel 2009 nyarán Budapesten megrendezett tárlat és az Izraelben vendégszereplő magyar grafikai válogatás után e szakmai és intézményi kapcsolat újabb kiemelkedő állomását jelenti a Monet, Gauguin, Szinyei Merse, Rippl-Rónai című kiállítás.


Az a festészeti irányzat, amit 1874-től impresszionizmusnak hívnak, az 1860-as évektől kezdve formálódott meg elsősorban a francia művészek körében. Régóta tudjuk azonban, hogy az az újfajta látásmód, ami a nagy témák, a komoly mondanivalót magába sűrítő bonyolult kompozíciók helyett a hétköznapi élet egyszerű eseményeire, a természet frissebb szemléletére, a pillanatonként változó fényviszonyokra fordította figyelmét, a magyar művészek munkásságában is megfigyelhető. Egyetemes, európai művészeti irányzatról van szó, amelyhez a magyar alkotók is jelentős művekkel járultak hozzá. Sőt, a 20. század eleji Budapest kiállításain sorra jelentek a külföldi és hazai gyűjtemények impresszionista és posztimpresszionista mesterművei, az 1906-ban megnyílt Szépművészeti Múzeum pedig az első világháborúig folyamatosan gyarapította impresszionista gyűjteményét.


A most bemutatásra kerülő francia válogatást érintő érdekes gyűjteménytörténeti momentum, hogy Alfred Sisley A Loing partján – Őszi hangulat című 1881-ben készült festményét is eredetileg a Szépművészeti Múzeum vásárolta meg Durand-Rueltől 1907-ben, majd a múzeum 1916-ban ezt a képet cserélte el Manet Hölgy legyezővel című remekművéért a berlini K. W. Bachstitzcal. A kép végül restitúció révén került Jeruzsálembe, s most, közel száz év után újra látható lesz Budapesten.

Az impresszionisták 1874 és 1886 között nyolc közös kiállításon mutatták be munkáikat Párizs legforgalmasabb és legdivatosabb helyszínein, 1877-től már Impresszionisták néven. 1886-ban, az utolsó impresszionista kiállítás évében a mozgalom már nem volt egységes. Azok a művészek, akiket később „posztimpresszionistáknak" neveztek el, az impresszionizmus inspirációjára kezdték pályájukat, de később a pillanatnyi benyomások rögzítésén túl valami elmélyültebb és tartalmasabb festészet megalkotását tűzték ki célul.


Szintén péntektől látogatható az Akvarellek, rajzok és grafikák a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből című grafikai kamaratárlat, amely az impresszionizmus rajzművészetéhez vezető, illetve az onnan továbbvivő út néhány jellemző állomását, mozzanatát mutatja be akvarelleken, rézkarcokon, litográfiákon, szén- és ceruzarajzokon.

Mindkét kiállítás október 13-ig várja a látogatókat.