Bizonytalanság és kishitűség jellemzi a mai magyar fiatalokat. Zavaros, ellentmondásos a jövőképük, minden második kétli, hogy karrierje lesz Magyarországon.

A remény hal meg utóljára, szoktuk mondogatni, de hogy miben reménykedhetnek a friss diplomások, a pályakezdők, azok, akik most kezdenének munkát keresni, karriert építeni, az az egyik legfontosabb kérdés ma Magyarországon. Létrejött egy különleges nonprofit egyesület, a Bridge Budapest, amelyet a három legsikeresebb magyar világcég, a Prezi, a Ustream és a Logmein alapítottak azért, hogy a fiatalokat a saját példájukkal is arra ösztönözzék, hogy kitartó munkával és egy kis szerencsével igenis lehet globális sikert eléri, még itthonról is. Ezek az ún. startup cégek ma már már többmillió dollárt érnek, az üzleti forgalmuk sem kevés, nem szorulnak reklámra sem, mégis azt vették a fejükbe, hogy megpróbálnak segíteni ott, ahol ők is elkezdték – Magyarországon. Az első lépés természetesen egy kutatás volt, hiszen profi üzletemberekről van szó, akik először fel akarták mérni a „piacot”, azt, hogy mit gondolnak az érintettek. Az ő megbízásukból készült egy reprezentatív kutatás, amely elsősorban a 20 és 35 évesek jövőképét igyekezett feltérképezni. Érdekes eredmények születtek: például ha lehetne, a fiatalok többsége a hazájában építene karriert, de borúsan látják a lehetőségeiket, és űgy vélik, itthon minden a kapcsolatokon múlik. A megkérdezettek 92%-a úgy gondolja, hogy a jelenlegi gazdasági-társadalmi környezetben a kiszolgáltatottság és a bizonytalanság soha nem látott méreteket ölt, ezért igen zavarosnak és bizonytalannak látják a jövőjüket, jobb lehetőségért nagy részük akár végleg külföldre költözne.

A kutatásból az látszik: a fiatalok szeretnék megvalósítani az álmaikat, de nem látják, itthon hogyan tehetnék meg ezt. Nem mernek kockáztatni. Minden második kétli, hogy karrierje lesz Magyarországon. A 20-35 évesek közel fele (45%) végleg külföldre menne, ha lehetősége lenne rá. Ennek legfontosabb oka természetesen a pénz, de például a más társadalom, a más kultúra megismerése is fontos szempont. Ám 60%-uk azért, ha lehet, Magyarországon szeretne hosszú távú karriert építeni.

Vonzó számukra a szabadság, így az önállóság is, ám annak ellenére, hogy 5-ből 3-an az önállóságot választanák az alkalmazotti léttel szemben, a nagy többségük (68%) mégis arra számít, hogy még 10 múlva is alkalmazottként fog dolgozni. Ezzel összecseng, hogy mindössze alig több mint egynegyedük tervez saját vállalkozást indítani. Bátorsággal sem áll túl jól a generáció: mindössze egyötöd (18%) vállalná a bizonytalanságot a nagyobb jövedelemért, négyötöd (82%) a biztosabb, de alacsonyabb jövedelmet biztosító munkát választaná.

Az ország lakosságának többsége szerintük egyik napról a másikra él (92%). Ugyanakkor saját helyzetüket ennél pozitívabban ítélik meg: a megkérdezettek fele számít karrierre a saját szakmájában a következő 10-15 évben Magyarországon. Ehhez elsősorban kapcsolatokra van szükségük, 10-ből 9 fiatal véleménye szerint ugyanis minden a kapcsolatokon múlik és szintén ennyien gondolják, hogy mindenki maga felelős a saját boldogulásáért.

Mit lehet tenni? Nem sokat, nyílvánvalóan a gazdasági-politikai környezet nem fog egyhamar megváltozni Magyarországon. De lehetőségek azért vannak: a kutatást nem véletlenül készítették el, a Bridge-t alapító magyar világcégek, ők ugyanis ösztöndíjat hoztak létre a magyar fiatalok számára, amelynek keretében a budapesti, bostoni és san franciscói irodáikban fogadják a őket, valamint lehetőséget biztosítanak nekik, hogy más világcégeknél, például a Facebooknál vagy a Twitternél szerezzenek tapasztalatot, inspirációt, és próbálják ki magukat a Szilícium-völgyben. Ez persze csak csepp a tengerben, de talán az alapító cégekhez hasonló szemléletű szervezetek és vállalatok segítségével elindulhat egy folyamat, amely végül élhető életet, perspektívát biztosít az elveszett generáció számára.

A nemzetközi tendenciák azt mutatják, hogy a politikai, és gazdasági okoknál fogva elmigrált nemzedékek 20-30 év múltán visszatérnek szülöföldjükre, és ott kamatoztatják a külhonban megszerzett tudást, sőt esetleg még a pénzüket is. De mi lesz addig? És mi lesz az itthon maradókkal? És mi lesz azokkal, akik nem jönnek vissza?

Ezek azok a kérdések, amelyekkel talán a fent említett szervezeten kívül másoknak is kéne foglalkoznia.
A kérdőíves vizsgálat telefonos megkérdezéssel, standard kérdőívek segítségével zajlott 2013 tavaszán, összesen 805 fő 20-35 éves, magyarországi lakos megkérdezésével. A felmérésbe bevont személyek nem, életkori csoportok és a lakóhely településtípusa szerinti összetétele megbízhatóan reprezentálja a hazai 20-35 éves lakosság hasonló ismérvek szerinti összetételét. A kutatást miden évben szeretnék megismételni, hogy lássák, hogyan változik a fiataloknak a jövőképükről, a sikerességről, a lehetőségeikről és a vállalkozói hajlandóságról alkotott képe.