Az ismert zongoraművész házaspár, Klukon Edit és Ránki Dezső ragyogó tehetségű fia is fellép a Nemzeti Filharmonikusok koncertjén július 20-án, a martonvásári Brunszvik-kastély kertjében.
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar elődje, az Állami Hangverseny Zenekar 1958. június 22-én adta az első hangversenyt a Brunszvik család egykori rezidenciáján, a martonvásári kastély parkjában, Beethoven szobrának leleplezése alkalmából. A hagyomány ma is él: a különleges környezetben három koncert várja a zenebarátokat, teret adva pályakezdő fiatal művészeknek is.
Az első esten 2013. július 20-án (szombaton) 19.00 órakor a Fidelióhoz írt, de ma már legtöbbször a II. felvonás közzenéjeként megszólaló III. Leonóra-nyitány hangzik el. Ma szokás a dalmű második felvonásának élén, vagy még inkább a közepén, a színváltozás alatt megszólaltatni, de önálló hangversenyszámként is gyakran műsorra tűzik. Roppant népszerűségének oka, hogy a négy ouverture közül kompozíciós értelemben ez a legkiérleltebb, s ez a legfelemelőbb hatású. Jóval több, mint egyszerű bevezető zene: sűrített módon, szimfonikus formába öntve az egész opera eszmei üzenetét magában foglalja.
Ezt követően az ismert zongoraművész házaspár, Klukon Edit és Ránki Dezső kisebbik fia, a máris nagy feltűnést keltett Ránki Fülöp játssza a B-dúr zongoraversenyt. A találkozás érdekessége, hogy Beethoven is körülbelül annyi idősen komponálta a mű első vázlatait, mint amennyi most az 1995-ben született fiatalember. Az ifjú zongoraművész már három-négy évesen nagy érdeklődést mutatott a zongorázás iránt, és magától kezdett hallás után játszani. Rendszeresen nyolc éves korától tanul. Számos növendékhangversenyen lépett már fel, és 2005-ben, valamint 2007-ben az országos zeneiskolai zongoraversenyeken korcsoportjában a legmagasabb pontszámmal kapott kiemelt nívó-, illetve I. díjat.
A koncert második részében valódi kuriózum, A dicsőséges pillanat című kantáta csendül fel, szólisták, a Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás) és a Gyermekkórus (karigazgató: Thész Gabriella) közreműködésével. A művet a Bécsi Kongresszus előestéjén összesereglő európai uralkodók tiszteletére rendelte Bécs városa. Arról a dicsőséges pillanatról van szó, amikor valamennyi európai uralkodót egyszerre látta vendégül Bécs a napóleoni háborúkat követően. A zenekarra, kórusra és négy énekszólistára komponált mű hat tételből áll. A szólisták (a „Huldigungskantate”, azaz hódolati kantáta hagyományának megfelelően) allegorikus alakokat jelenítenek meg: az első szoprán (Szabóki Tünde) Bécs városát, a második szoprán (Csereklyei Andrea) a Jósnőt, a tenor (Horváth István) a Géniuszt, a basszus (Cser Krisztián) pedig A népek vezérét.
A koncertről további információk a Nemzeti Filharmonkus honlapján találhatók.