1456. július 22-én a magyar hadak Hunyadi János vezetésével hatalmas győzelmet arattak a török seregen Nándorfehérvárnál. Ez a diadal majdnem egy évszázadra megállította a török terjeszkedést Európa felé. Erre a páratlan győzelemre emlékezünk délben, a déli harangszó az egész keresztény világban Hunyadi győzelmét hirdeti mind a mai napig.
A török terjeszkedés célpontja„Belgrád várának, Magyarország erős bástyájának és szilárd végfalának meghódítása igen nehéz volt és elfoglalása az összes égtájak fejedelmeinek erejét felülmúlta… A Duna és Száva összefolyásánál feküdvén, mind szárazföldi, mind vízi járóművekkel minden oldalról lehetett eleséget szállítani e vasalapra épült erősségbe; azonkívül a piszkos ellenségből 5-6000 hitetlen tartózkodott ez erős várban, akik szüntelen azon munkálkodtak, hogy az iszlám országainak kárt és bajt okozzanak. Ki- és bejáratait elzárták, bástyáit és falait magasra építették, mély árkába vizet bocsátottak s az átjáró helyeket védő és támadó szerekkel ellátták, azután e várból, mint leshelyből, kinyújtogatták bitorló kezeiket és a lázadás tüzét folyamatosan szították…”- írja Szeád-Eddin török krónikás.
Miután II. Mehmed szultán 1453-ban elfoglalta Konstantinápolyt, a Kelet-római Császárság utolsó területét, megszűnt a több mint ezer éves birodalom. Az oszmánok ezután újra Európa felé vették útjukat és nem mást, mint Magyarország kulcsát, Nándorfehérvárt akarták elfoglalni. A szultán készülődéséről 1456 márciusától folyamatosan érkeztek hírek hazánkba, ennek ellenére csak lassan gyülekeztek a hadra fogható emberek a magyar táborba. Hunyadi János felismerve a török támadás veszélyét, magánhadsereg összegyűjtésébe kezdett, Kapisztrán János ferences szerzetes pedig az ország legveszélyeztetettebb déli megyéiben toborzott kereszteseket. A török sereg 60-70 ezres sereggel július legelején érkezett Nándorfehérvárhoz, melyet Hunyadi sógora, Szilágyi Mihály védelmezett 7000 főnyi őrség élén. A magyarok tízszeres túlerővel is felvették a harcot.
A hosszú ostrom
Az ostromot július 4-én kezdte meg ellenség, akik folyamatosan ágyúzták a várat. A falak kárt szenvedtek a hosszú támadásban, így a védők már csak abban bíztak, hogy Hunyadi felmentő sereget be tud juttatni a várba. Hunyadi így is tett, sőt megüzente sógorának, a várt védő Szilágyi Mihálynak, hogy támadást tervez a török hajók ellen. A magyar hadak július 14-én Hunyadi irányításával áttörték a török hajózárat és bejutottak az ostromlott várba. További egy héten át tartott a vár ágyúzása, mely július 20-ára már Hunyadi szerint is „inkább mező volt, semmint erősség”. Július 21-én II. Mehmed általános rohamot indított a vár ellen, de a védők hősies küzdelme miatt nem sikerült a rommá lőtt várat bevenni. Másnap, július 22-én újabb véres küzdelemre került sor, ennek során a magyarok és Kapisztrán keresztesei is támadást indítottak. Hunyadi kihasználva, hogy a törökök a támadás indításakor védtelenül hagyták a várkaput és a jobb szárnyon elhelyezkedő ruméliai tüzérséget, elfoglalta a terepet és a török ágyúkat Mehmed serege ellen fordította. A törökök végül csúfosan megfutottak a csatatérről és hosszú ideig nem háborgatták a magyar végvárakat.
A csata következménye
Sajnos, a magyar sereg a fényes győzelmet nem tudta kellően kihasználni, mert a seregben kitört pestis járványban elhunyt a győzelem két vezetője, Hunyadi János és Kapisztrán János, más magyar hadvezér pedig nem lépett helyükbe, hogy megszorongassák a vesztes török erőket. A csata mégis emlékezetes maradt a törökök életében, hiszen egészen I Szulemán trónraléptéig (1520) nem terveztek támadást egykori kudarcuk helyszínére.
