Idén negyedik alkalommal rendezik meg a Kaposfestet. Az augusztus 13. és 19. között zajló komolyzenei fesztiválról a két alapító, Kokas Katalin és Kelemen Barnabás mesélt.
Árulják el, mi vezérelte Önöket, hogy egy klasszikus zenei fesztivált adjanak Magyarországnak?
Kokas Katalin: Alapvetően a méltán híres magyar közönségnek szerettünk volna egy olyan magas színvonalú rendezvényt létrehozni, ahol nemcsak, hogy jó érzés játszani, hanem a legjobb! Az országot külföldön még mindig zenei nagyhatalomként emlegetik, ami nem csupán az elmúlt 200 évben született világhírű zeneszerzőinknek, karmestereink és szólistáinknak köszönhető, hanem a közönségnek is. Ebben az országban a közönség mindig is híres volt az értékítélő képességéről!
Kelemen Barnabás: Hazánkban Kodálynak köszönhetően az emberek sokkal nagyobb része tanult zenét,vagy énekelt, mint bárhol máshol. Az egész világot beleértve úgy gondolom, hogy Magyarország publikumának a legjobb játszani! Emellett, ha szakmai ismeretségünknél fogva megtehetjük, hogy a nemzetközi zenei élet színe-javát elhozzuk a magyar közönségnek, akkor azt szinte kötelességünk is megtenni.
Ez rendkívül szép elgondolás, de mégis miért választották Kaposvárt? Mi az, amiért ez a város vált a kamarazenei fesztivál otthonává?
K.K.: Mikor a fesztivál ötletét megosztottam pár barátommal, akik külföldön szintén fesztivált vezetnek, azt tanácsolták, hogy keressek egy kedves kisvárost, ahol a közönség és a zenésztársaság egyaránt jól érezné magát. Először Kaposvár polgármesterét, Szita Károlyt kerestem meg, hiszen ezen a gyönyörű helyen nőttem fel, és az ember szereti hazavinni az értékeket. Arra a kérdésemre, hogy a város szívesen befogadná-e a Kaposfestet, pozitív választ kaptam és így nem is kellett többé a helyszín kérdésével foglalkoznom.
Már többször nyilatkozták, hogy a fesztivál fellépői közé 80 százalékban barátokat kérnek fel a világ különböző részeiről, és csak 20 százalékban hívnak ajánlás alapján új művészeket. A barátok között van Joshua Bell, Rados Ferenc, Kocsis Zoltán, Pekka Kuusisto, Alina Ibragimova és sokan mások. Ebből adódik a kérdés, mi számít jobban a felkérésnél: a barátság a művészekkel, vagy az, hogy mennyire nagy név az illető?
K.B.: Mindkettő igen fontos, de leginkább az számit, hogy milyen zenész, valamint milyen személyiség az illető, és a kamarázás terén könnyen együtt lehet-e vele zenélni. A fesztivál ideje alatt ugyanis nem sok idő van a darabok elpróbálására, ezért profi és vérbeli muzsikusokra van szükségünk, hogy hibátlanul szóljanak a koncertek. Persze, ezek mellett, ha ismert a szakmában, az emeli az esemény fényét és, ha még barátság is van köztünk, a meghívás sokkal könnyebb.
K.K.: José Gallardóval (a fesztivál közkedvelt argentin zongoravirtuóza – a Szerk.) például 7 évvel ezelőtt Lockenhausban játszottunk először. Azóta minden évben közösen lépünk fel különböző fesztiválokon; a Kaposfesten is immáron negyedik alkalommal zenél majd. Hihetetlenül érzékeny, fantáziadús, kifinomult játék jellemzi, leheletfinom piánókat hallhat tőle a közönség. Bátran merem állítani, ennyi év alatt barátokká váltunk.
K.B.: A magyar közönség által is szeretett és várt tatár születésű művésznővel, Alina Ibraginovaval a Jeruzsálem Fesztiválon játszottunk először. Túlzás nélkül állíthatom, hogy őt mi ismertettük meg a magyar közönséggel és az első fesztivál óta világsztárnak számít. Alina a barokk stílust ötvözi ördögien sziporkázó és virtuóz egyéniségével. Idén a kvartettjét, a Chiaroscuro Kvartettet is elhozza, akik korhű hangszereken játszanak majd.
K.K.: Még meg kell említenem Nicolas Altstaedtet, akivel Leka várában játszottunk először 2006-ban. Ő a ma élő csellisták egyik legjobbja;óriási színpadi egyéniség, tökéletes játékkal, az előadás közbeni szenvedélye pedig magával ragadó. Minden egyes művészemről regélni lehetne, hiszen mind hazai, mind nemzetközi szintenkülönleges egyéniségekről van szó!
Érdemes megemlíteni, hogy a fesztivál művészeinek átlagéletkora 35 év, így nyugodtan mondhatjuk, hogy a fiatalság és az általuk hozott energiák a mozgatórugói ennek az eseménynek.
K.K.: Valóban. De nem szabad azt sem elfelejteni, hogy minden évben tisztelgünk a legnagyobb művészek előtt is. Volt már nálunk Rados Ferenc, Ivry Gitlis, Perényi Miklós és Frankl Péter,idén pedig a 80 éves Vásáry Tamást hívtuk el, akit a magyar közönségnek nem kell külön bemutatni. Mi már 18 éve ismerjük személyesen, azóta rajongunk földöntúli személyiségéért, varázslatos színpadi kisugárzásáért.
A nagyszerű előadói kvalitásoknak köszönhető a siker, de az idő rövidsége hogyan teszi lehetővé, hogy mégis profin szólaljanak meg a művek?
K.K.: Minden művész tökéletesen felkészülten érkezik a fesztiválra. A műveket legalább kétszer próbálják, ami azt jelenti, hogy a különböző helyről érkező fellépők ötleteiket, a darabhoz való hozzáállásukat is összecsiszolják. Nagyfokú nyitottságot igényel, hogy egymásra találjunk és képesek legyünk egymás gondolataira reagálni; meg kell érteni a próbák alatt egymás logikai rendszerét.
K. B.: A Kaposfesten – szinte egyedülálló módon – Katiék úgy sakkoznak a próbákkal, hogy a koncertek alatt meghallgathassuk egymást, ami az egyik legnagyobb inspiráció számunkra. Úgy időzítik a próbákat, hogy nagyjából mindenkinek ugyanakkor legyen az ebédidő, a vacsora, és hogy együtt pihenjünk, beszélgessünk. Az esti étkezéshez immáron második éve cigányzene is szól, amiért rajong a művészcsapat. Idén Horváth Gyula és zenekara szolgáltatja a zenét. Ez hozzájárul a különleges hangulathoz és a színpadi együttmuzsikálás mellett ezeken az alkalmakon életre szóló barátságok köttetnek.
Hogyan válik el az, hogy kiből lesz éppen az adott darabnál mondjuk első hegedűs a fesztiválon?
K.K.: Nagy felelősség a művészek között megtalálni a megfelelő egyensúlyt. Ha egy zenészt illetően van több, az egyéniségéhez illő darab, mellyel kibontakozhat a színpadon, akkor szívesen beül utána egy másik művész mellé másodikat játszani. A feladatot így érdekesnek éli meg. Jól kell ismernem őket, hogy tudjam, kinek mi számít megtisztelőnek (mert azt fogja jól előadni) és kit-kivel lehet egy csapatba összetenni.
Ebből valóban látszik, hogy a művészek miért élvezik a fesztivált és miért jönnek évről évre szívesen. Mit tapasztalnak, miközben Önök is járják a világot a saját együttesükkel, a Kelemen Kvartettel, milyenek a visszajelzések a fesztivállal kapcsolatban? Külföldön már ismerik a Kaposfestet?
K.K.: Igen,nyugodt szívvel mondhatom, hogy már felkerültünk a klasszikus zene térképére! Elég csak abba belegondolni, hogy az elmúlt 3 évben fellépő közel 100 művésznek hány másik fellépése volt fesztiválokon, ahol elmesélte, hogy milyen jó volt nálunk! Csodálatos művészek menedzsmentjei jelentkeznek lépten-nyomon, hogy rájuk is gondoljunk, Ők szívesen is jönnének! A meghívott művészeket azonban ismernem kell, így mindig nyitva tartom a szemem, hogy kit tudnék a jövőben elképzelni a csapatban. Ez egy plusz felelősség számomra, hiszen más fesztiválokon a saját feladataimon túl, igyekszem minden koncertet meghallgatni, a kiszemelt művészeket emberileg is megismerni, s a jó pillanatban lecsapni rajuk.
Önök szerint a komolyzene mellett, mi az, amivel a fesztivál Kaposvárra csábíthatja az érdeklődőket?
K.B.: Bolyki György fesztiváligazgató nagyon érdekes kiegészítő programokat állított össze:„Szakcsi 70" címmel Szakcsi Lakatos Béla jazz koncertet ad, lesz Karády Katalin és Blues Brothers est és, amelyre személy szerint a leginkább kíváncsi vagyok, az a produkció, amely során a klasszikus zenészek, - többek között én is, - a megszokottól eltérő koncertet adnak. Mindenki egy számára fontos, élvezetes és vidám darabot fog játszani, olyanokat és úgy, hogy a közönség biztosan meg fog lepődni.
K.K.: Személy szerint a nyári fesztivál ellenállhatatlan hangulatára esküszöm. Ezen a héten otthon hagyjuk a mindennapi rutint, ráérünk sétálni, fagyizni és beszélgetni egy édes kisvárosban,. Teázhatunk és közben csodálatos előadásokat hallgathatunk, vagy gondolunk egyet és a gyógyfürdőben, a strandon kötünk ki. Együtt lélegzünk: a művészek és a közönség. A hét végére pedig minden arc ismerős lesz. Egész évre feltöltődhetünk, ha minőségi kikapcsolódásra szánjuk időnket, s úgy tűnik, hogy Kaposváron néha megáll az óra mutatója, kiszállhatunk a pörgésből és magunkba nézhetünk.
Azt már tudjuk, hogy a Kaposfesten ováció van mindegyik koncert után, ezért árulják el, milyen erő rejlik a komolyzenében, ami miatt a világon több millióan úgy képesek ünnepelni a klasszikus zenészeket, mint mások a pop-zenészeket, már a fesztiválon is?
K.B.: A klasszikus zene nem tömegkultúra, soha nem is volt; a művelt és kifinomult réteg élvezhette. A koncert mindig is ünnep volt, amolyan közös elmélyedés egy varázslatos világban, a szünetek pedig a legfontosabb tarsági találkozási pontként szolgáltak. A kaposvári fesztivál látogatói szintén kiemelt rétege a társadalmunknak, akik szabadidejüket a magaskultúrának, saját lelki megtisztulásuknak szentelik.
Ez a fajta megtisztulás az oka annak, hogy a Kaposfest képes berántani és soha többé nem ereszteni?
K.K.: Erről a közönséget kellene megkérdezni!
A Kaposfestet idén augusztus 13-19. között rendezik meg. A részletes programot a rendezvény honlapján, a www.kaposfest.hu oldalon olvashatják.