Napokkal később is meghatározó élmény Craig David első magyarországi fellépése, mely világ körüli turnéjának részeként az idei Veszprém Fest záró nagykoncertje volt.
Az angol R&B-énekes olyan slágerekkel írta be magát a pop-történelembe, mint a Walking Away, vagy a Stinggel közösen előadott Rise and Fall. Világ körüli turnéjának veszprémi előadásán jártunk.
A „Premium Music Festival"-ként emlegetett Veszprém Fest szervezői az idei program összeállításakor is magasra tették a mércét. Diana Krall, Marcus Miller, Paco de Lucía és Nigel Kennedy után egy „igazi popsztár” is a Nagyszínpadon játszott.
A koncert előtt az R&B magyar képviselője, Király Viktor lépett fel, aki igyekezett megfelelni az előzenekari minőségnek. Az Amerikában nevelkedő énekes „zenei terméke" széles e világon fogyasztható lenne, ám az élő hangzás ezúttal elmaradt a lemezein megszokott precizitástól. Feladatát azonban még így is korrektül elvégezte.
Az elegáns lendülettel színpadra lépő Craig David olyan koncentrációval énekelt, mintha utoljára lett volna alkalma rá; zenekarának minden tagjára az alázat és az egységre való törekvés volt a jellemző. Viszonylag korán érkeztek a legismertebb slágerek (Walking Away, 7 Days), némi megkönnyebbülést hozva azoknak, akik ajándékba kapták a jegyüket, és nem igazán ismerték a Craig David-számokat. Figyelve ezt a kortalan, fekete énekest, azon tanakodtunk, vajon hány éves lehet. Negyvenegynéhány – jutottunk a megállapításra, de csak azért, mert olyan régen ismerjük, ha máshonnan nem, hát onnan, hogy Stinggel énekelt duettet, és Grammy- és MTV-díjakat zsebelt be. (Másnap persze rámentem a Wikipédiára: harminckettő.)
Craig David elképesztő módon mozog és énekel egyszerre - beszámolók szerint komoly fitneszedzésekkel készül a koncertjeire. A színpad hullámzik, a főhős fotókat készít közönségéről (amit aztán fel is tölt Twitter oldalára), a gitáros hófehér mosolya a koncert elejétől a végéig beragyogja a püspöki palota előtti teret, a billentyűs vélt improvizációba kezd, mihelyst David kicsit eltűnik a színről. A koncert kellős közepén, nem várt fordulatként, a zenekar levonul, mintha ez már a show vége lenne. Egy DJ-pultot tolnak a színpad közepére, és hatalmas ováció közepette David ismét egyedül jelenik meg. (Karrierje elején az énekes-DJ angol klubokban lépett fel, mára pedig milliószámra adja el DJ-lemezeit is.) „Ha nem bánjátok, előadok egy rövid szettet TS5 nevű formációmból" – kezdi a felkonfot. Ám a szett tizenötödik percénél nemcsak az (odébb somfordáló) ötven pluszosok, de mi sem értjük, vajon az est hátramaradó részében mekkora szerepe lesz ennek az élő koncerthez képest kissé unalmassá váló elektronikus zenének. Fellélegzünk, amikor a zenekar újra megjelenik a színpadon, és a házibuli-hangulatból lassan újra koncertélmény válik.
Én magam soha nem vettem Craig David-lemezt, mi több, ez idáig kifejezetten idegesített az R&B minimalista, prüccögő hangszerelése. De ez a koncert maradandó élményt adott, sőt, elsőrangú volt, mert Craig David popsztáros kliséi ellenére megadta közönségének az exkluzivitás, az egyszeri és megismételhetetlen érzését, és energiáival közönsége is könnyen azonosult.
