Az Egy különc srác feljegyzései különleges mű. Nemcsak a könyv, de a belőle készült film is – bár ez utóbbit nálunk sajnos csak DVD-n forgalmazzák.
Stephen Chbosky több műfajban is tehetséges, az 1999-ben megjelent regényéből (eredeti címe: The Perks of Being a Wallflower) ő maga készített forgatókönyvet, majd a kamera mögé állva el is készítette az utóbbi évek egyik legszívhezszólóbb tinifilmjét.
Pedig, mint az ilyen filmek általában, egy meglehetősen sematikus történetet mesél el: a középiskolába kerülve a félénk fiú megismeri a barátság és a szerelem érzését. De ez senkit ne tántorítson el, hiszen az Egy különc srác feljegyzései minden, csak nem átlagos.
Charlie (Logan Lerman) a fiú, aki kezdi a gimnáziumot, Patrick (Ezra Miller) és Sam (Emma Watson) pedig azok a végzősök, akik előbb a barátai lesznek, majd a lány később a szerelme is. Nem egyszerű az ő hármasuk: Patrick és Emma mostohatestvérek, és noha csak néhány éve ismerték meg egymást, gyorsan legjobb barátokká váltak. A fiútestvér hovatovább meleg, ami nem éppen szerencsés dolog, ha az ember gimnazista a kilencvenes évek elején.
A történet ugyanis akkor játszódik, és ez igazán különleges miliőt kölcsönöz a filmnek/regénynek. Ez a válogatás-kazetták, a terjedő drogok, az offline élet világa. Szédületes látni, hogy technológiailag mennyit változott a világ azóta, ugyanakkor az is átütő, mennyit nem: ugyanazok a problémák feszítették akkor is a fiatalokat, mint most.
De ettől még nem lenne különleges az Egy különc srác feljegyzései. Az olvasó a nézőnél előbb sejti, hogy valami gond lehet Charlie-val, ugyanis a regény valójában egy levélgyűjtemény, amit a fiú egy fiktív barátjának ír. Már ebből is gyanítható, hogy valami nincs rendben, és lassan, apránként adagolva egyre világosabbá válik, hogy a fiú sokkal több gyászt és kegyetlenséget élt meg, mint amit egy ennyi idős srác elbír.
A háttérben húzódó tragédiák és az abból való kilábalás teszik igaz különleges élménnyé a regényt, szórakoztató, de fajsúlyos darabbá a filmet. Az író kiváló stílusa, a színészek bravúros játéka hozza ki igazán a történet mélységét, amelyet igazán csak napokkal később érzünk át...
Az biztos, hogy nem felejtjük el egykönnyen Charlie történetét.