Álítólag jelentősen megromlott az eddig mindenki által kedvelt és közismert fesztivál. Hogy az új helyszín, vagy a gondatlan szervezés miatt van ez, ami maga után von rengeteg változtatást, igazából nem lehet tudni, és amúgy sem az én feladatom megjelölni az igazi okot. Viszont tény az, hogy az emberek nehezen alkalmazkodnak, és ha nem tudnak egy új helyzetet megemészteni, akkor a nosztalgiába menekülnek.
A háborgások már januárban elkezdődtek, amikor a szervezők Emil Boc polgármesterrel együtt bejelentették a Félsziget fesztivál Kolozsvárra való elköltöztetését.Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a háborgások és a forradalmak mindig a fejlődés felé vezették a világot. Ez a fajta modern, Facebook-forradalom viszont nem hogy javított volna a helyzeten, de az egész fesztivál képét jelentősen megrontotta.
Az emberek nem tudják megérteni, hogy elég erős ötlet hiányában, illetve hatalom hiányában (ami természetesen a pénz – mondanom sem kell) semmire sem mennek. A gúnyos és rosszindulatú megjegyzésekkel senki sem tudja megváltani a világot.
Csupán manipulálni lehet. Láncreakciószerűen mindenki lemondott a fesztiválról, mert a haverja is rossz szemmel néz rá. Nyugodtan valljuk be, mind naivak vagyunk. És most mindenki elégedett lehet, azért mert nem jött el és mást is lebeszélt róla.
A világháló ismét hemzseg a rosszindulatú megjegyzésektől. Önelégült mosollyal mondják: Én megmondtam! Természetesen a Facebook-lovagok igyekezetei ellenére is, talán nem elegen, de mindenképp szép számban ellátogattak a Gorbó-völgyébe. A marosvásárhelyi strand hiányában a nappali programot igyekeztek fellendíteni.
Rengeteg kulturális és szórakoztató program volt. Ezt nem azoknak mondom, akik eddig a víz mellett szerettek józanodni, meg is lehet érteni, hogy ők hiányolták a strandot. A semmittevést felváltotta egy kis agytorna, ami az éjjeli alkoholfogyasztás miatti kihalt agysejteket esetleg pótolta.
Aztán mindenki maga dönti el mit választ és mit fog választani ezután. Kár lenne a hírneves fesztiválunkat veszni hagyni és hideg téli estéken nosztalgiázni a dicső múlton, miközben feledésbe merül az, hogy tőlünk függ minden.