A társadalmi igazságtalanság, indokolatlan kegyetlenség, vallási túlbuzgóság és az erotika témáit megszállott makacssággal feldolgozó, eredeti stílusú rendező, aki különleges helyet foglal el a filmművészetben.
Buñuel 1900. február 22-én hétgyeremekes család első gyermekeként született Calandában, amely Spanyolország Aragónia tartományában fekszik. Zaragozában jezsuitáknál nevelkedett, kitűnő tanuló volt, jól sportolt, hegedülni is megtanult. 17 évesen beiratkozott a madridi egyetemre. Itt ismerkedett meg, és kötött szoros barátságot a festő Salvador Dalíval és a költő Federico García Lorcával.
Buñuel mérnöki tanulmányokat folytatott, majd az egyetem filozófiai tanszékének előadásait is látogatni kezdte. 1920-ban megalapította az első spanyol filmklubot, kritikákat írt az ott bemutatott filmekről. 1923-ban, apja halála után szakított a katolikus vallással, elhagyta Spanyolországot és 1925-ben Párizsba költözött, ahol az Értelmiségi Csoportok Nemzetközi Társaságának titkára lett. Később szintén Franciaországban kezdett dolgozni rendezőasszisztensként Jean Epstein és Mario Nalpas filmrendezők mellett.
1929-ben rendezte meg azt a 16 perces rövidfilmet, amely igazi áttörést jelentett nemcsak az ő életében, hanem a film történetében is. Az Andalúziai kutya volt, melyet Salvador Dalival együtt forgattak és amely számos horrorisztikus jelenetet (például egy nő szemének borotvával való átvágása) tartalmazott, megbotránkoztatva ezáltal a francia közönséget.
A következő filmje az Aranykor volt, amit a hírhedt de Sade márki írásai alapján rendezett. A film erősen vallás- és burzsoáziaellenes, a történetét tekintve pedig különösnek, egyedinek mondható, hogy a cselekményt folyton filmhíradórészletek, természetfilmek szakítják meg. Buñuel szándéka, hogy filmjével botrányt okozzon, tökéletesen sikerült: a párizsi Studio 28 avantgárd moziban való rövid ideig tartó vetítés után a filmet betiltották.
1934-ben házasodott meg Párizsban, Jeanne Rucart vette el feleségül, két gyermeke született: Rafael és Juan Luis Buñuel. Az Aranykor után Buñuel 1933-ban visszatért Spanyolországba és megrendezte a Föld kenyér nélkül című, paraszti életmódot bemutató dokumentumfilmet. 1936-ban kitört a spanyol polgárháború, ami során Francisco Franco fokozatosan átvette Spanyolország irányítását. Mivel Buñuel még 1936-ban felajánlotta szolgálatait a köztársasági kormánynak, Franco győzelmeit látva elhagyta az országot és Amerikába emigrált.
Kezdetben New Yorkban dolgozott a Modern Művészetek Múzeumának (Museum of Modern Art) filmarchívumában, majd röviddel az Egyesült Államokba érkezése után a film fővárosába, Hollywoodba költözött. Angolul azonban nem beszélt, így a stúdiók legfeljebb kisebb vágómunkákra, segédrendezői állásra vették csak fel. Visszatért New Yorkba, ahol újból a Modern Művészetek Múzeumának filmarchívumában folytatta munkáját. Salvador Dali megszakította barátságukat, mert szerinte kommunista és ateista volt, ahogy az életrajzában elismerte. Majd elmozdították a múzeumból, és immár másodszor ment Hollywoodba, ahol sikerült munkát találnia a Warner Brothers stúdióban. De felháborodva az ottani munkamódszereken, visszatért Európába.
Buñuel 1947-ben érkezett Mexikóba, és 1949-ben kapta meg a mexikói állampolgárságot. Mexikóban a karrierje ismét fölfelé ívelt. Az első filmje, amit új hazájában forgatott A varázslatos kaszinó volt, 1946-ban rendezte Oscar Dancigers producerrel. A filmnek nem lett nagy sikere, ám ez nem kedvetlenítette el, 1949-ben újból Oscar Dancigerssel együtt dolgozott új filmjén A nagy tökfejen, ami sikert hozott nemcsak számára, hanem a film főszereplőjének, Fernando Solernek is. A film készítése közben megismerkedett a legújabb technikákkal, melyeket újabb alkotásaiban sikeresen fel is használt.
Dancigers a siker után szabad kezet adott Buñuelnek mind a rendezés, mind a forgatókönyvírás terén. Ennek eredménye volt Az elhagyottak (1950) című filmje, mely a szürrealizmus mintapéldánya. Az elhagyottak dicsőséget szerzett Buñuelnek, e filmjével lett immár másodszorra is világhírű. Buñuel élete legnagyobb részét Mexikóban töltötte, ahol 21 filmet rendezett, melyek közül számos darab a film történetének kiemelkedő alkotása is egyben. A leghíresebbek: Ő (1953), Archibald de la Cruz bűnös élete (1955), Nazarin (1958), Oszlopos Simeon (1965).
1960-ban visszatért Spanyolországba, itt elkészítette a Viridianát, melyet a spanyol hatóságok egyházellenesnek találtak és ellehetetlenítették a bemutatását. Mégis sikerült kicsempészni a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválra, ahol elnyerte a fődíjat. A Viridiana botránya után Buñuel Franciaországba ment dolgozni, Serge Silberman producer meghívására.
Olyan művek születtek rendezésében mint A nap szépe, A vágy titokzatos tárgya, A burzsoázia diszkrét bája – hogy csak a legismertebbeket említsük. A vágy titokzatos tárgya elkészülte után visszavonult a rendezéstől és megírta önéletrajzát, melyben beszámolt életéről, barátairól, családjáról. 1983. július 29-én hunyt el Mexikóvárosban, májzsugor következtében.
Forrás: Wikipedia
