„Kezeket a magasba: ki az, akit még nem értek traumák? Senki? Hát ilyen ez a mocskos élet, ha kell, ha nem." – Megjelent a Queer Kiadó Ekhó című Traumaantológiája.
A kérdés lényege persze nem az, hogy kit milyen és mennyi trauma ér, hanem sokkal inkább az, hogyan tud ezen átlépni. Elfogadni és feldolgozni a sérüléseket sokkal fontosabb folyamat, mint újra és újra elmesélni őket – ne cseréljünk már kötést egy több éves hegen.A Queer Kiadó Ekhó című kötete olyan írásokat gyűjt össze, amelyek kifejezetten traumák köré épülnek. A szerzők a legkülönfélébb események által támasztott nehézségekkel néznek szembe szövegeikben, amelynek egy része szinte biztos, hogy saját tapasztalatokon alapszik. És ezt leírni a feldolgozás egyik formája.
Végül is mindegy, hogy egy rossz párkapcsolat, egy betegség, a család szétesése, vagy a nem megfelelő környezet teszi velünk azt, amit – ha szar, akkor szar. Meg kell élni, hogy szar, és meg kell tanulni kimászni belőle.
Az Ekhó Traumaantológia üzenetének ennek kéne lennie. Hogy nehéz helyzetben értsük meg, mi a folyamatok mozgatórugója és rendszere, aztán elegánsan tanuljunk meg búcsút inteni a rossz emlékeknek – de ez nem minden írásban valósul meg.
A kötetben helyet kapott pár igen erős anyag, de csúszott bele olyan is, ami ugyan témája miatt tökéletesen illeszkedik az antológiába, ám nem a legeredetibb módon nyúl hozzá a traumák mibenlétéhez, és magában nem biztos, hogy megállná a helyét. Ám ezzel együtt is úgy gondolom, hogy érdekes és élvezhető kötet az Ekhó, mert első sorból nézhetünk végig kisebb-nagyobb drámákat, és tehetjük össze a kezünket, hogy de jó, hogy én ezt még nem tapasztaltam. Avagy épp amiatt érzünk szimpátiát a szerzőkkel vagy a szövegekkel, mert átéltünk valami hasonlót.
A könyv tehát nagyon jól tud működni, mint egy igen különböző esettanulmányokat összefogó dosszié, amely igen széles skálán mutatja be, mi tud az emberen sebet ejteni, de szeretném azt hinni, hogy ezek ha lassan is, de gyógyuló sebek tudnak lenni, nem pedig elgennyesedő tályogok.
A traumákról fontos beszélni, fontos őket megérteni és elfogadni, de még fontosabb a helyükön kezelni őket – és nagyon örülök annak, hogy van egy könyv, ami ezt megpróbálja. Annak pedig még jobban fogok, ha kerül a kezembe olyan kötet is, ami már a továbblépést járja körül.
A Queer Kiadó 2012 októberében, az LMBT tematikájú Ne légy láthatatlan című antológia megjelenése után, újabb pályázatot írt ki „Ki vagyok Én és ki vagy Te?" címmel, melyre trauma/poszttrauma/mentális betegségek tematikájú írásokat vártak. A pályázat eredményeképpen készült el az Ekhó traumaantológia, amely sajátos kísérlet arra, hogy hogyan állhat össze 22 szövegből egy olyan egész, amely valamilyen módon képes összefoglalni a trauma mint jelenség lényegét.
A zsűri (Kékesi Zoltán, Menyhért Anna, Tóth Réka) három szöveget hirdetett győztesnek: A holdvilágképűek (Tóth Kinga), Megyünk haza (Farkas Péter), Nem erre születtem (D. Nagy Ágnes). A győztes írások három különböző nézőpontból tekintenek egy-egy traumatikus eseményre. Míg Farkas Péter és D. Nagy Ágnes személyes traumákat jelenítenek meg: anya-fia kapcsolat, családon belüli erőszak, addig Tóth Kinga szövege, az egész kötet tekintetében is különleges módon, szorosabban kötődik a „Ki vagyok Én és ki vagy Te?" problémához azáltal, hogy a beteg és az egészséges ember egymás helyzete általi önmegértését helyezi középpontba. További infók a könyvről itt >>