Négyszer léptek színpadra, mind a négyszer tömegek voltak kíváncsiak rájuk – idén is átütő sikert aratott az Ördögkatlan Fesztivál színpadán a francia Wombo Orchestra.

Az idén hatodik alkalommal megrendezésre kerülő esemény egyik legnagyobb sztárja a francia fúziós rézfúvós zenekar volt, akik a tavalyi év után ismét felejthetetlen koncertélményt nyújtottak rajongóiknak. A zenekar két tagjával, az énekes Julie-vel, és a szintén énekes-szaxofonos Manuellel egyik fellépésük után beszélgettem.

Hogyan született a zenekar, hogy találtatok egymásra?

Manuel: Mindegyikünk Franciaországnak ugyanarról a részéről, Bordeaux környékéről érkezett. Más és más bandákban zenéltünk, de egy baráti körhöz tartoztunk. Az egyesülés ötlete a brácsásunk fejében született meg, körülbelül tizenkét évvel ezelőtt. A koncepciónk az volt, hogy mindenféle rock, punk számokat dolgozzunk fel és írunk át fúvós hangszerekre.

Julie: Az a felállás, amit most hallottatok a koncerten, teljesen más, mint ahogy az elején kezdtük, rengetegen jöttek és mentek a zenekarban eddigi pályafutásunk során. A mostani tagokkal viszont nagyon egymásra találtunk, öt-hat éve olyanok vagyunk, mint egy nagy, boldog család.

Ki milyen háttérrel érkezett a bandába? A zenélés, mint hivatás fogalmazódott meg bennetek, vagy inkább hobbiként fogtátok fel azt?

Manuel: A zenekar összetétele nagyon vegyes, mindenki másért van itt, vannak köztünk képzett zenészek, de olyanok is, akik emellett egy teljesen más életet is élnek, van más, „civil" foglalkozásuk.



Ha jól tudom, ez a második Ördögkatlan Fesztiválotok. Hogy tetszik maga a rendezvény, és milyen a magyar közönség?

Julie: Imádjuk a magyar rajongókat, hihetetlen energiát adnak nekünk a színpadon. Mindig szomorúak vagyunk, mikor el kell hagynunk ezt az országot.

Az Ördögkatlan Fesztivál előtt játszottatok az Utcazenén is, Veszprémben. Mennyire volt más ott a légkör, és mi a véleményetek a két eseményről?

Julie: Teljesen máshogy készülünk az Utcazenére, mint a Katlanba. Itt a Katlanban az emberek sokkal nyitottabbak, barátságosabbak, és az egész fesztiválnak családias hangulata van, sokkal bensőségesebb, mint Veszprém. Nem tudjuk, mi lehet az oka, talán a vidék, a természet. Ezzel szemben Veszprém sokkal városiasabb, nincs meg az a fajta összhang, ami itt igen. Fogalmazzunk úgy, hogy mind a két helyen másért jó játszani.

Mik a jövőbeli tervek, mi vár rátok a Katlan után?

Manuel: Most épp turnézunk, Magyarországon, Szlovákiában és Csehországban adunk koncerteket, aztán a nyáron vár még ránk egy másik fesztivál Franciaországban. Utána pihenünk egyet, és nekilátunk a legújabb albumunknak, melyet októberben szeretnénk megjelentetni.

A zenekar:

Frédéric Corbiére: alt szaxofon
Jean Lagorce: szubbassofón
Hervé Pernyquoski: trombita
Stéphane Grétin: harsona
Manuel Lagorce: ének, dob
Julie Roman: ütőhangszerek, ének
Florent Guichard: harsona
Edouard Lhoumeau: tenor és szopránszaxofon
Pascal Gachet: baritonszaxofon, trombita
Marc Verdier: tenorszaxofon