A Kós Károly Emlékév keretében a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumban nyílik meg augusztus 16-án, pénteken 18 órakor Kós Károly világa, 1912 címmel a Székely Nemzeti Múzeum és a Budapest Főváros Levéltárával közösen rendezett vándorkiállítás - olvashatjuk a Krónika.ron.

A nagyszabású tárlat a 130 éve született Kós Károly építészeti pályájának első hét évét és annak előzményeit, családi, baráti, kollegiális kapcsolatait mint alkotói hátteret, valamint szűkebb és tágabb hazáját mutatja be, vagyis mindazt, ami alkotói egyéniségét formálta. A Budapest Főváros Levéltára és a sepsiszentgyörgyi múzeum közös kiállítását tavaly novemberben mutatták be először Budapesten, majd áprilisban a sepsiszentgyörgyi múzeum által meghirdetett Kós Károly Emlékév és a Szent György napok kulturális hetének egyik kiemelkedő eseményeként Szentgyörgyön is megnyitották.


A tárlat címe arra utal, hogy az 1912-es esztendő meghatározó volt Kós életében, akkor készült két jelentős műve a budapesti Állatkert és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, a kiállítás alapanyagát ennek a két intézménynek a tulajdonában levő, eddig kevésbé ismert Kós dokumentumok képezik. A kiállítás kurátora az ír származású, évek óta Budapesten élő, ausztrál állampolgárságú Anthony Gall, aki a legnagyobb élő Kós-kutató.

Kós Károly (1883–1977) építész volt, grafikus, író, ideológus, politikus, intézményszervező és mezőgazdász, egy valóságos reneszánsz ember a 20. században. 1924-ben írótársaival megalapította az erdélyi írók önálló könyvkiadó vállalatát, az Erdélyi Szépmíves Céhet, amelynek megszűnéséig, 1944-ig tagja volt. Egyik alapító tagja volt az 1926-ban alakult helikoni közösségnek, amelynek folyóiratát, az Erdélyi Helikon-t 1931-től ő szerkesztette. 1948-1949 között a Világosság c. kolozsvári lap belső munkatársa vo Élete során több közéleti szerepet vállalt: 1912 telén Sztánán Kalotaszeg címmel lapot indított, 1921-ben Paál Árpáddal és Zágoni Istvánnal közösen) megjelentette a Kiáltó Szó című röpiratot. Alapító tagja volt az Erdélyi Néppártnak (1921) és 1922-ben Vasárnap címmel képes politikai újságot indított és szerkesztett. A második világháború után, a demokratikus átalakulásban reménykedve, újra politikai szerepet vállalt és a Magyar Népi Szövetség Kolozs megyei elnöki tisztségét töltötte be, majd 1946-1948 között nemzetgyűlési képviselő volt. Budapestet leszámítva Sepsiszentgyörgyön valósult meg a legtöbb épületterve, és legszebbikükben, a Székely Nemzeti Múzeum általa tervezett főépületében őrzik politikai írásait, de a maga faragta dohányszelencéjét és szemüvegét is.