Lelkes, fiatalos, kreatív, intelligens, érdekes. Meglepő titkokat árul el a városrészről, amiről eddig azt hittük, ismerjük, mint a tenyerünket. És még jól is néz ki.
A legtöbben részesei voltunk a visszatérő csodának, ami országhatárunk átlépésével jár: odakint hirtelen minden szebb, jobb és izgalmasabb lesz. Az épületek lenyűgözőek, az utcák tiszták, az emberek mosolyognak, minden sarkon újabb „must see" látnivaló várja az arra tévedő turistát. A szomszéd füve, ugyebár...És ami ezt a jókedvvel-bőséggel túlcsorduló álomvilág-imázst erősíti, és a végletekig fokozza: az útikönyvek csalogató sorai. Az elmúlt évek utazásai során miattuk csúsztam le a görög templom romos oszlopain keresztül vörösen átvilágló napsugarakról, láttam a kilátókról a végtelen horizontba nyúló vadregényes táj helyett kietlen pusztát, és úsztam a rejtett mediterrán öböl kristálytiszta vize helyett medúzákkal és hínárral teli tengervízben. Köszönöm ezt a könyvvilág bulvárfirkászainak, akik vagy a saját számítógépük mögött Google-képtalálatokat nézegetve írták meg beszámolóikat, vagy a helyszínen járva nem tudták fékezni az ingyen utazás nyújtotta örömüket, amelyek az érzelmektől túlcsorduló kifejezésekhez vezettek. Sok rossz tapasztalat és giccses jelzőcsokor után úgy döntöttem, elég volt. Nincs útikönyv, nincs hitegetés.
Ekkor lépett be a képbe Ő. Elég volt ránézni, hogy tudjam, kivel van dolgom: Zsebkönyv a zsidónegyedről - fiataloknak. Mondhatnám, hogy elsőre nem volt szimpatikus: nem elég, hogy útikönyv benyomását kelti, ráadásul a szülővárosom egyik legjobban ismert kerületét mutatja be. Valójában azonban pillanatok alatt meggyőzött, és áttörte az előítéleteimből épített falat (ami talán a könyv egyik célkitűzése is lehet a különböző sztereotípiákkal kapcsolatban).
Kedvenc idegenvezetőmnek sikerült elérnie, hogy saját városomban egy rövid időre kíváncsi turista legyek. Megfogta a kezem, végigvezetett a világváros közepén található kisvárosi utcákon, és segített, hogy felfedezzem a titkokat. Nem engedte, hogy századszor is úgy sétáljak végig a Wesselényin vagy a Dob utcán, mint korábban. Megmutatta, melyik kirakat mögé nézzek be, hol rejtőzik egy hangulatos belső udvar, mikor kell felnéznem az épületek homlokzatára, ha kincseket akarok látni.
Az Utcák, házak, terek nyitófejezettel már az első találkozáskor feltárta a sokszínű (néha tiszta, máskor sötétebb) múltat. „Ezen a környéken a XVIII. század elején még homokos területek, üres telkek, szántóföldek voltak" – mesélte. A máig is megmaradt utcanevek (Nagy Diófa, Kertész, Akácfa) erre az egykori kertnegyedre utalnak. Ezután nemcsak elárulta, merre vannak az átjáróházak, amelyeken keresztül egyik utcából hirtelen a vele párhuzamosba juthatunk, hanem a keletkezési körülményekbe is beavatott: „Amikor épültek, arra is jók voltak, hogy lerövidítsék a naponta többször is imára siető vallásos zsidók útvonalát."
Érdekli a múlt és a történelem? Nagy dolog... Ezt azért a legtöbb idegenvezetőtől elvárhatjuk. Nézzük tovább, milyen vonásai teszik igazán különlegessé. Toleráns – nemcsak a negyed zsinagógáit, hanem egyéb vallási közösségek templomait is bemutatja. Nosztalgikus – éli az életét a jelenben, de feltárja az emlékhelyeket, amelyek a gettókat és a terület szomorú arcát idézik fel. Pletykás – a kerületben lakó összes hírességről van egy megosztani való története (a Schiller-házról például, ahol Petőfi Szendrey Júliával és Jókaival közösen bérelt lakást, és a társasághoz Arany János is gyakran csatlakozott. Vagy a Dob utca 46/B-ről, ahol Presser Gábor fülelt, mikor Seress Rezső minden délután a Szomorú vasárnapot hallgatta). Kulturált – múzeumba és színházba jár, de nem veti meg az utcaművészetet sem. Környezetbarát – a legkisebb zöldterületeket is feltérképezi a környéken. Udvarias – nem felejti el az idősebb generációkat, és úton-útfélen benéz a műhelyeikbe. Kicsapongó – fesztiválok és romkocsmák nyomába ered. Haspók – kóser éttermektől a bisztrókig, olcsótól a drágább helyekig mindent kipróbál. Praktikus – tudja, merre kell keresni a legközelebbi postát, fénymásolót vagy gyógyszertárat. Hagyományőrző – tisztában van a zsidóság szokásaival és kifejezéseivel.
A felsorolt sokszínűség után sejteni lehet, hogy összetett személyiséggel van dolgunk. Már a bemutatkozáskor (a könyv bevezetőjéből) kiderül, hogy egy testben tizenhárom lélek lapul. Különböző irányokból érkező egyetemisták és pályakezdők írták a könyvet, a szöveg mégsem esik szét darabjaira. Minden fejezet egységes stílust képvisel: fiatalos, lendületes, kerüli az útikönyvekre jellemző unott közhelyeket és szófordulatokat. Téged szólít meg, olvasót: a belső udvar a te kerted lehet, a ruhaboltból te távozhatsz kedvenc göncöddel, a mesterember műhelyében te ismerheted meg, honnan származik a mondás: „Iszik, mint a kefekötő".
A hozzáértés és a letisztult tartalom a külsőre is kisugárzik. Idegenvezetőnk gondosan és kiváló ízléssel választja ki az alkalomhoz illő öltözéket. A színházhoz függöny passzol, a zsinagógák hátterében héber írás tűnik fel, a gasztrofejezetnél ételek bújnak meg a háttérben. De nem marad ám mindig visszafogott, van, hogy extravagáns stílusra vált, és ilyenkor nem lehet figyelmen kívül hagyni a külsőt: a fotók, szövegek, térképek és hátterek ízléses elhelyezése mellett a lapokon kis figurák jelennek meg, akik berángatnak minket a könyv lapjaira, a zsidónegyed épületeibe. A műteremlakásban egy fotós alkot, a korábban említett Dohány utcai ház előtt Jókai és Petőfi kicsinyített mása beszélget, miközben Szendrey Júlia az erkélyről integet nekik, és a romkocsmák teljes törzsközönsége is kirajzolódik: a délelőtti nagycsaládos látogatók, a zenekar, a táncoló lányok és a kutyások sem maradhatnak ki.
Ahogy kívülről-belülről egyre jobban megismertem útitársam, vártam a hibáit. Mindig van egy rosszul nyomott tubus, egy koszosan hagyott edény vagy egy szétdobált zokni, ami rontja az összképet. Hiába kerestem (a kákán is csomót), nem volt. Talán ráfoghatnánk, hogy hivalkodó, túl színes, sok a képmutatás, kevés a szöveg? De épp ettől lesz fogyasztható és felismerhető. Ha szépséghiba nem is, de mélyebbre ásva legalább valami hiány előkerülhetne. Például a zsidó szótár mellett lehetne több információ a budapesti zsidóság történetéről, szervezeteiről, szokásairól. Így azonban könnyen túlsúlyossá válna a törékeny jelenség.
Az első élmények után nincs más hátra, mint a zsebkönyvet nevéhez illően zsebre vágni, és felfedezőútra indulni. A jó társaság már garantált, innentől csak rajtunk múlik a dolog. De mielőtt kedvenc idegenvezetőmmel elvesznék a zsidónegyed utcái közt, még bepillantottam a sorok közé:
Szőnyi Andrea, a kiadvány gondozója, a könyvet kiadó Zachor Alapítvány vezetője mesélt az indulásról, a háttérben zajló folyamatokról és a célokról.
Honnan ered a könyv ötlete?
A zsidónegyedben vezetett séták visszajelzéseiből egyértelmű volt, hogy a diákok szeretnének további információkat megtudni a környékről, a másfél-két órás séták közben/után számos kérdés merül fel. Az is világos volt, hogy fontos számukra az a fiatalos nézőpont, amin keresztül a Zachor önkéntesei, diákvezetői bemutatják a negyedet, illetve beszélnek a zsidóságról, vészkorszakról, emlékezetről. A könyv ötlete néhány éve merült fel, tudtuk, hogy ilyen jellegű kiadvány, mely útikönyvként és oktatási anyagként is szolgálhat, nincsen. Két éve sikerült támogatást szereznünk rá, fontos volt, hogy elegendő időt szánjunk arra, hogy a fiatal szerzők maguk válasszák ki, mit szeretnének a könyvben látni, alkalmasint kutassanak egy-egy témában.
Volt már korábban hasonló témájú könyv erről a városrészről?
Rengeteg kiadvány jelent meg, vannak közöttük igen kiválóak, tudományos igénnyel megírt szakkönyvek, építészeti, történeti kézikönyvek, hagyományos útikönyvek, fotóalbumok. Kifejezetten fiataloknak szóló könyv, mely tartalommal is rendelkezik, olyasmiről is szól, ami az ismereteiket, tudásukat bővíti, egyben praktikus információkat is tartalmaz a negyedről, mindezt az ő nyelvükön, stílusukban bemutatva, látványos, a mai tizen- és huszonévesknek szóló dizájnnal – ilyen kiadvány nincsen, ebben az értelemben a könyv mindenképpen hiánypótló.
A könyv végén található zsidó szótárt különösen fontosnak gondolom. A fiataloknak nagyon szerény ismeretei vannak, vagy egyáltalán nincs tudásuk a zsidóságról és döntően a tudás hiányából fakadnak az előítéleteknek, sztereotípiák. A vonzó módon, érdekesen átadott ismeretek során bővülhet a tudás, mely azt reméljük, nagyobb egymás iránti nyitottsághoz, elfogadáshoz vezethet.
Milyen hatással volt a könyv tartalmára és szerkezetére, hogy fiatalok írták és készítették?
A könyv minden elemében fellelhető a fiatalok munkája: a témák kiválasztásában, a fotókban, a szövegben, a grafikában. A szöveg a célközönség stílusában íródott, nem „rutinmunka" volt, nem kellett követnünk az „így írunk egy útikönyvet" típusú szabályokat. Volt lehetőség az egyéni ötletek meghallgatására, elfogadására. Azt reméljük, mindezek következtében a kiadvány valóban fiatalos lett.
Kiket céloztatok meg a könyvvel? Mennyire szűkíti le a célközönséget a címben található „fiataloknak" szó?
A stílus fiatalos, a tartalom univerzális. Középiskolásoknak, egyetemistáknak, fiatal felnőtteknek készült a könyv elsősorban, de mindenki talál benne hasznos és érdekes információkat. Mivel a Zachor Alapítvány munkatársai maguk is tanárok, nem feledkezhetünk meg arról, hogy a könyv egyúttal mindazokhoz is szól, akik a fiatalokkal dolgoznak. Vagyis nagyon fontos célközönségnek tartjuk a tanárkollégákat. Abban bízunk, hogy a „fiataloknak" szó inkább válik hívószóvá, mint elrettentéssé.
Mikor készül el a könyv angol nyelvű változata? Miért tartjátok fontosnak, hogy angol nyelven is megjelenjen a zsebkönyv?
Az angol nyelvű változat JEWnior Guidebook címmel a nyomdában van, az augusztus 29-i könyvbemutatón már ott lesz. Nagyon jól használható nyelvórán, kétnyelvű iskolákban, diákcsere csoportokban, a nagyszámú Budapesten élő vagy idelátogató külföldiek számára is, akik jelen vannak a zsidónegyed terein, helyszínein, illetve külföldi fiatalokkal, akik egyre többször veszik igénybe a Zachor idegen nyelvű vezetéseit is.
A könyvbemutató időpontja és helyszíne:
2013. augusztus 29., csütörtök, 17 óra.
Keksz Bár (1075 Budapest Madách Imre tér 4.)
A könyvbemutatón bevezetőt mond Szántó T. Gábor író, a Szombat című folyóirat főszerkesztője.