Augusztus 17-én a CIA egy szigorú titkosítás alól feloldott dokumentumban hivatalosan is elismerte, hogy létezik az amerikai kormányzat által mindeddig tagadott titokzatos 51-es körzet.
Az ügynökség kommünikéje szerint, a telepen a hidegháború éveiben kifejlesztett szupertitkos kémrepülőgépek kísérleti tesztjei folytak, és ez állhat az 51-es körzetet a földönkívüliekkel összekötő korábbi híresztelések hátterében. A kommüniké azonban továbbra sem tér ki az 1947-es ún. roswelli UFO balesetet és az 51-es körzetet kapcsolatba hozó találgatásokra. Az Explorer World most megpróbált utánajárni a rejtélyes kísérleti telep agyonhallgatott történetének, és a nem kevésbé kérdőjeles jelenének is.
A földönkívüliek látogatásában, illetve az UFO hívők körében már régóta szóbeszéd tárgya volt az elhallgatott 51-es körzet léte. Meg nem erősített hírek szerint, az új-mexikói Roswell határában 1947. július 2.-án lezuhant földönkívüli repülőeszköz maradványait mind a mai napig az „Area 51"-ben tárolják. A földönkívüliek látogatásában hívők azt feltételezik, hogy a balesetet szenvedett idegen űreszköz tanulmányozásából nyert ismeretek alapján itt fejlesztettek ki számos, így többek között az 1960-as évektől a számítástechnikát forradalmasító technológiát. Az UFO hívők a körzet létét konzekvensen tagadó hatósági nyilatkozatokra a „nem zörög a haraszt" elve alapján egyenesen úgy tekintettek, mint feltételezéseik egyfajta negatív bizonyítékára...
Minden korábbi hivatalos cáfolat ellenére régóta ismert volt, hogy az Egyesült Államok nyugati részén, a Nevadában fekvő kiszáradt Groom Lake tó területén titkos katonai bázis működik. Ezt a környéken élők a lezárt utakból és a folyamatosan járőröző éber őrszemek jelenlétéből már korábban is kikövetkeztették. A bázist a legnagyobb titoktartás közepette, 1955-ben nyitották meg. ( Már a 2. világháború idején is működött itt egy kevéssé jelentős katonai objektum.) Az 51-es körzet létrehozását elrendelő okiratot maga Dwight D. Eisenhower elnök írta alá. A körzet kiépítéséhez 155 négyzetkilométernyi területet vettek igénybe, a légibázist a kb. 5 kilométer hosszú és tökéletesen sík egykori tómeder területén építették ki. A körzet légterét semmilyen repülőgépnek nem volt szabad megközelítenie, és több mint 100 kilométeres átléphetetlen, szigorúan őrzött zónahatárt húztak a bázis köré.
A CIA által nyilvánosságra hozott dokumentumokból kitűnik, hogy a titkos bázis kiépítésére a Lockheed cég által ekkoriban kifejlesztett , a maga nemében egyedülálló magassági felderítőgép, az U-2 „Dragon Lady" (Sárkányhölgy) tesztjei és berepülése miatt volt szükség. Az U-2-t bizonyos szempontból még ma is rendkívüli repülőgépnek tekinthetjük, az 1950-es évek derekán pedig olyan forradalmian új konstrukciónak számított, amelynek létéről – érthető okokból -, nem szerették volna, ha tudomást szereznek a szovjetek. Az akkoriban páratlan U-2 képes volt egészen a középső sztratoszféráig felemelkedni. 27 500 méteres szolgálati csúcsmagassága minden korabeli vadászgép és légvédelmi rakéta számára elfoghatatlanná tette. Az U-2 berepülő és tesztprogramját 1955 augusztusában kezdték meg az 51-es körzet légterében. Noha 1960. május 1.-én a Szovjetunió légterében sikerült rakétával megsemmisíteni az U-2 egyik, Garry Powers őrnagy által vezetett, kémfeladatot végrehajtó példányát, a szupertitkos repülőkísérletekre ez sem tett pontot az „Area 51"- ben.
A Lockheed mérnökei ugyanis ekkorra már megtervezték az U-2 váltótípusát, amelynek mind a mai napig nincs méltó utódja. A futurisztikus megjelenésű, és a korszak repülőgépeitől merőben eltérő formát mutató SR-71 „Blackbird" (Feketerigó) magassági felderítőt napjainkig a leggyorsabb, és a legnagyobb magasságban haladó szériatípusnak tekinthetjük. (Az is igaz, hogy csak 32 példány épült belőle.) Több világrekordot is felállított ez a „Csillagok háborúját" idéző gép, amely képes volt 26 000 méternél nagyobb magasságban több mint háromszoros hangsebességgel repülni. (Abszolút sebességrekordja valamivel több mint 4 Mach, azaz kb. 4 500 km/óra volt.) Az SR-71 kísérleti repüléseit 1962-ben kezdték meg az 51-es körzet légibázisán.
1977-ben egy újabb szupertitkos projekt vette kezdetét az 51-es körzetben. A világ első radarhullámok számára 98,4%-ban – tehát gyakorlatilag láthatatlan – gépének, a szintén a Lockheed által tervezett F-117 „Nighthawk" (Éjszakai sólyom) berepülését kezdték meg ekkor. Az F-117 első ránézésre inkább UFO-nak, sem mint egy hagyományos repülőgépnek tűnhet a kevéssé hozzáértő szem számára...
Ami viszont elgondolkodtató, hogy a hidegháború 1991-es vége után is megmaradt a titkolózás a rejtélyes 51-es körzet körül. Noha az U-2 már régóta nem katonai titkok tárgya, és az SR-71-et 1999-ben, az F-117-et pedig 2007-ben végleg kivonták a szolgálatból, az „Area 51"titkait még mindig sűrű homály fedi... A CIA augusztus 17.-i kommünikéje szerint, a körzettel összefüggésbe hozott állítólagos UFO észlelések elsősorban az U-2, illetve a későbbi szupertitkos kísérleti gépek repüléseivel kapcsolhatók össze. Ezek a gépek ugyanis az utasszállító jetek repülési magasságánál kétszer, sőt majdnem háromszor magasabban repültek. Gyakran előfordulhatott, hogy az esti sötétben, amikor a 10-12 000 méter magasan szálló polgári gépeknek legfeljebb csak a helyzetjelzőik fényét lehetett látni, a közel 30 km magasságban nagy sebességgel repülő kísérleti felderítők még csillogtak az ezeket megvilágító napfényben. A CIA szerint, e jelenség alapján sokan – tévesen – földönkívüli repülő tárgyakként azonosíthatták a kísérleti felderítőgépeket. Lehet, hogy valóban ez áll sok, a körzetből jelentett UFO észlelés hátterében. Az 51-es körzetnek azonban van egy (?), még mindig kibeszéletlen titka. Ez a történet 66 évvel ezelőttre nyúlik vissza...
A történetről további részleteket ITT olvashatnak.
Forrás: Explorer World
