Az egész azzal keződött, hogy megpróbáltak helyreállítani egy elmosódott képet, amely egy évszázada rejtőzött egy óriási beépített szekrényhátsó falán, a világhírű művész hálószobájában.
Egy hónapra rá, hogy megkezdték a restaurálást, a több réteg festék és tapéta alapos eltávolítása után kiderült, hogy a művész szobájának egy egész falát néhány fiatalkori barátjának a festménye borítja, akiket később híres preraffaelita művészekként ismert meg a világ.
A közel életnagyságú figurákat ábrázoló falfestmény feltehetően a világhírű Edward Burne-Jones, Dante Gabriel Rosetti, felesége, Elizabeth Siddal, Ford Madox Brown és William Morris műve.
James Breslin, a Vörös Házért felelős menedzser így nyilatkozott az esetről: "reggel még csak néhány sötét, elmosódott figuránk volt, estére pedig kiderült, hogy felbecsülhetetelen értékű, nemzetközi jelentőségű műalkotás van a birtokunkban."
„Kezdetben fogalmunk sem volt, kiket ábrázolhat a festmény. Mielőtt szakértőt hívtunk volna, a Twitteren kértünk segítséget az emberektől, hogy be tudjuk azonosítani a falon olvasható bibliai idézetet, amely a következőképp hangzik: "Ráchel így szólt: Isten igazságot szolgáltatott nekem, meghallgatta kérésemet és fiút ajándékozott nekem." (Ter 30.6)
A festmény számtalan bibliai figurát ábrázol: többek között Ádámot és Évát, Noét – kezében egy bárka modelljével, Ráhelt és Jákobot a lajtorjával (az utóbbit vélhetően maga Morris festette).
William Morris
Angol művész, iparművész, író volt (1834. március 24. – 1896. október 3.). Neve szorosan kapcsolódik a preraffaelita testvériséghez, és az angol Arts and Crafts mozgalomhoz (1880-1910), melynek az volt a célkitűzése, hogy megidézze az építészetben a középkort és a kommunális közösségek lelkületét.
Azon kevés művészek egyike, akik nevét rögtön azonosítják egy az egész világon mindenki által ismert stílussal. Különleges ember volt, aki nem csak teoretizált hanem meg is valósította elgondolásait. E folyamat során a minták mestere lett mind az ólomüvegezés mind a csempefestés, a tapéták, a szövés, a kárpitkészítés, a finomnyomás, vagy a könyvkötés területén is. Újraélesztette a növényi festés hagyományát. A belső dekoráció készítését és a díszítőművészeteket folyamatukban változtatta meg. A textil történetének tudósa lett, verseket és novellákat írt, lefordított északi családregényeket, tervezésből végezte felsőbb tanulmányait, a középkori templomok karakterének megőrzéséért kampányolt.
A Vörös Ház (Red House) Londonban
Az organikus építészet első példájának számító Red House Philip Webbnek, a 19. század kísérletező építészének első háza volt. A megbízást barátjától, William Morris művésztől, az Arts and Crafts mozgalom elindítójától kapta, aki családja számára egy igazi otthont, művészbarátainak pedig egy alkotóteret akart létrehozni.
A jellegzetes, összetéveszthetetlen vörös tégla használata - egy korban, amikor a lakóházakat még vakolták - vízválasztónak bizonyult, mert szimbólumává vált annak a törekvésnek, hogy feltámasszák a régi Anglia romantikus képét, felhasználva ehhez a magas Tudor-stílusú kéményeket, aszimmetrikus kompozíciókat és a gótika elemeit. Webb eklektikus stíluskeveréssel kísérletezett, hogy egy hatásos, új formanyelvvel állhasson elő.
A National Trust műemlékvédelmi szervezet 2003-ban vásárolta meg az építészettörténeti jelentőségű épületet, s kutatásokat is végzett, hogy a "vörös házat" olyan tárgyakkal népesítse be, amelyeket 150 évvel ezelőtt használtak az ott lakók.
Forrás: The Guardian