A hétvégét Polanskival „töltöttem” belemerülve e nagyszerű rendező világába. A látott filmek közül leginkább a Keserű méz című remekmű ragadott meg, mely jóval több annál, mint amiként reklámozzák; nem csupán egy szexuális játékokkal túlfűtött film tele meztelenkedéssel. A film komoly kérdéseket boncolgat. Hogyan törnek ránk a mindent elsöprő nagy szenvedélyek, hogyan válik legédesebb méz is keserűvé, hogy gyilkolják egymást az egykori szeretők s a legfontosabb kérdés – hol van az a pont, amikor ki kell lépni egy kapcsolatból.

A történet szerint egy hajóúton találkozik két egymástól igencsak eltérő házaspár: az udvarias, hűséges angol úriember, Nigel, Hugh Grant alakításában és a felesége, Fiona (Kristin Scott Thomas) illetve egy feltűnően szép és érzéki farncia táncosnő , Mimi (Emmanuelle Seigner) s az ő nála jóval idősebb, lebénult férje, Oscar szerepében Peter Coyote.

A két házaspár életútja keresztezi egymást ezen a hajón, s ez a találkozás mindannyiuk számára sorsfordító esemény. Innentől két szálon fut a cselekmény: a hajóbeli események s egy régmúlt történet párhuzamosan viszik tovább a nézőt.


Az egykori író, Oscar ráveszi Nigelt, hogy hallgassa végig szerelmük történetét, bizarr módon beavatva annak legapróbb és legintimebb részleteibe is. S itt indul el a másik szál; látjuk, amint ez a rokkant férfi egykor nagyvilági élet élt a pezsgő Párizsban, s ez a démoni, titokzatos nő milyen naiv, egyszerű kislány volt a történet legelején. Elképzelni is nehéz a dolgok ilyen végkimenetelét.

Oscar és Mimi találkozása szerelem első látásra, amely aztán a kimeríthetetlen szexuális fantáziával és annak megélésével be is teljesül.
Oscar rajongása Mimi iránt egy ponton viszont elakad, s kapcsolatuk elindul a lejtőn. Oscar érzi ezt, ezért szakítani próbál a nővel, aki ezt előbb büszkén, gőgösen veszi, majd egyre alázatosabbá válik. A végén térden állva könyörög a férfinak, hogy ne hagyja őt el, inkább elvisel bármit.


Különös kegyetlenség az, ami az egykori szerelmes férfit vezérli: mindent megtesz, hogy tönkretegye Mimit, akin minden egyes szúrás mély nyomot hagy. Súlyos mondatok hangzanak el itt a filmben Oscar szájából: „Mindenkiben van némi szadizmus. Holt biztosan előbújik, ha valaki így ki van nekünk szolgáltatva… Könnyű volt megsebezni. Mint kalitkába zárt madárra lődözni”

Mimi lassan otthagyja a táncot, mit szenvedélyesen szeret, szépsége elhervad, fizikailag és lelkileg összetörten is – megszállottan és alázatosan imádja a férfit, aki már minden lehető módon bántotta őt. Nagyon elgondolkodtató ez. Mi vezényli Mimit arra, hogy hagyja magát megalázni és elveszíteni önmagát, miközben nem kap cserébe semmi szépet – csupán annyit, hogy közelében lehet az imádott férfinak?

Mi hajtja Oscart, hogy bántsa ezt a nőt, aki őt úgy szereti, s akit egykoron ő is szeretett? Hol van az a pillanat, amikor ki kell lépni a kapcsolatból? De amikor csak az egyik fél számára jön el ez a pillanat, akkor hagyni kell és továbblépni, különben Oscar és Mimi esete mindenképp bekövetkezik? Tovább lehet-e lépni egyáltalán?


A film folytatásában – miután végül a szó szoros értelmében kidobja a lányt – két év elteltével Mimi megjelenik: gyönyörűen, büszkén és határozottan. Itt a válasz – gondolom – amint továbblépett, visszanyerte önmagát és teljes életet él. De a film szerint házasok, tehát valami mégsem stimmel.

Nem bizony, mert a következő percben már a bosszúálló nő van jelen: véglegesen megnyomorítja Oscart, majd hozzáláncolja életét, hogy tovább kínozza és nyomorgassa az ő keze által lebénult férfit. Ezzel mindkettőjük sorsát megpecsételi. Túl lehet tehát lépni? Vagy csak a bosszú vezérelte Mimit, nem pedig a szerelem? Mi az, ami miatt mégis visszament a férfihoz, mikor szép volt, fiatal, mindene megvolt a boldogsághoz. A gyűlölet miatt? De ha nem szereti, miért maradt mégis mellette? Mi az az érzés, ami összeköti ezt a két embert, azok után, hogy tönkretették egymás életét? Gyűlölet, szerelem, vagy csak ragaszkodás?

Ez a történet és az érzéki nő lassan hatalmába keríti Nigelt is.


Oscar megígéri, hogy övé lehet a nő, feltéve, ha végighallgatja ezt a nem mindennapi sztorit. Érdemes figyelni a Nigelben végigmenő változásokra is, hogy hogyan mámorosodik meg a remélt kéjtől ez az angol tökéletes úriember, hűséges férj. Hogyan kergeti lassan az őrületbe Mimi vonzalma. S ott van még a feleség, ki mindezt látja.

Milyen befejezésre lehet számítani? Beteljesül-e Nigel és Mimi egymás iránt érzett szenvedélye, vagy ez csak egy játék a furcsa házaspár részéről?
Polanski mestere annak, hogyan borzolja fel az indulatokat s hogyan alkosson olyat, amitől napokig nem térünk magunkhoz.


A Keserű méz című filmjében önmagát is felülmúlta e téren,a felvetett kérdések és problémák igencsak mély elgondolkodásra ösztönöznek, miközben az ember hátán futkos a hideg és arra gondol, nem lenne-e jobb szerelem nélkül élni, ha ez előbb-utóbb idevezet? Plonaski nagyon keményen és könyörtelenül szembesít a szerelem buktatóival, lerombolva minden romantikus ideát. Üdv a valóságban!

Az angol-francia filmdráma 1992-ben készült Pascal Bruckner franció író regénye alapján. Az eredeti cím: Bitter Moon (Keserű hold), a honeymoon, azaz mézeshetek ellentéte is sokat sejtet. Megjelenésekor sem Európában, sem Amerikában nem volt kirobbanó sikere a filmnek; megosztotta a kritikusok s nézők véleményét.

Annyi mindensetre igaz, amit az egyik kritikában meg is fogalmaztak: „while they're watching it you could hear a pin drop”, ami nagyjából annyit jelent, hogy míg a filmet nézzük, egy tű leesését is meg lehetne hallani. A lehengerlő film Vangelis zenéjével sodor minket magával a felkavaró hullámokon.


Roman Polañski Oscar-díjas lengyel, film- és színházi rendező, forgatókönyvíró, mindemellett színész. Filmjei forgatókönyvének írásában is sokszor részt vesz, mint ahogy a fenti film esetében is. A zsidó származású rendező Párizsban született 1933-ban, néhány évvel később a család visszaköltözött
Lengyelországba, ahol a többi lengyel zsidóhoz hasonlóan náci fogságba kerültek. Édesanyja koncentrációs táborban halt meg, ő pedig megszökött és bujkált. Később rádiós színész, majd színész lett, hamarosan országos hírnévre tett szert.

Első egész estés filmjét 1961-ben rendezte Kés a vízben címmel. 2003-ban az A zongorista című filmjéért megkapta a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat, amit azonban az ellene máig érvényben lévő elfogatóparancs miatt nem tudott személyesen átvenni, ugyanis 1977 márciusában letartóztatták, és bíróság elé állították egy 13 éves kislány megrontásának vádjával, amit Jack Nicholson lakásán követett el. Augusztusban bűnösnek vallotta magát, azonban még az ítélethirdetés előtt Franciaországba szökött. Azóta Párizsban és Svájcban él.