Vagy a te vomeronazális szerved túl érzékeny. Igen, igen, ott az orrodban. Hogy mire jó, azt még a nagyon okos emberek sem tudják, de van, az tuti.

Sűrűn emlegetik úgy az orrot, mint az ember legasszociatívabb érzékszervét, és nem tagadhatom, hogy a malátaszagról mindig Kőbánya, a káposztás kockáról az általános iskola, a Toi-Toi-ról pedig a zánkai EFOTT ugrik be. Szóval nálam működik a dolog.

Az illatokat, szagokat leírni igen nehéz, elmagyarázni őket bajos, lefesteni őket pedig szintúgy kihívás. A Virág Judit Galériában most kiállító Csató József mégis tett erre kísérletet – hogy sikeresen-e, azt nem tisztem megítélni.

Én csak a képeket láttam, annyira közel viszont nem mentem, hogy a szagukat is érezzem (nagyon sokan voltak azon a megnyitón, nagyon sokan. Hogy nézett volna ki, ha egy rakat tisztes művészetkedvelő között nekiállok olajképeket szagolgatni).

Szagtalanul vagy anélkül, ezek a képek jók. Nem ez volt az első Csató-kiállítás, amire elvetődtem, de ez volt eddig az, ami a leginkább tetszett. Nagy, sűrű, és sok benne a rózsaszín, én meg lány vagyok, és a kislányok szeretik a rózsaszínt.

Eszemben sincs infantilizálni a témát, Csató József egy elismert és keresett festő. A képein viszont néha nyoma sincs a komolyságnak, de én épp ezt szeretem bennük. Adnak valamilyen támpontot, hogy nagyjából mi lehet a képen, a többit pedig fejtse meg bátran mindenki saját maga. Felismerhetőek az emberalakok, a párok, a testek, de hogy ők pontosan kik, mit csinálnak és hogyan viszonyulnak egymás szagához, az már nem egyértelmű.

Épp ezért lehet előttük percekig állni, hogy oké, látom, de akkor most tulajdonképpen mi van.

Füstölnek, párolognak, összefolynak – vagy pont így határolódnak el egymástól, ahogy a festő mostani képei jelenítenek meg egy teljesen más világot az előzőekhez képest, holott nyomokban és részletekben érezhetően emel át a korábbi munkáiból is.

Az egyszerűséget viszont nem vetkőzte le, ezért merem ajánlani a kiállítást olyanoknak is, akik egyébként hidegrázást kapnak a kortárs képzőművészettől, hiszen bárki által értelmezhető jelek kapnak a helyet a vásznakon.

Talán valaki még a szagukat is érezni fogja.