Fekete, fehér, két szövetséges, mexikói drogbáró, szép nő és egy valag pénz – hogy bizonyos témákat Hollywood sosem nem tud megunni...?

Adott két bűnöző, akik kitalálják, hogy úgy állnak bosszút az őket átejtő mexikói kiskirályon, hogy kirabolják a bankot, ahol a pénzét tartja. Ha valami rosszul sülhet el, a hasonló filmekben rosszul is szokott elsülni – csak jelen esetben a páros sokkal több pénzt talál, mint amennyit kéne. És természetesen egyikük sem az, akinek mondja magát.



Hát igen kiváló. A szálak magasabbra nyúlnak, mint ahogy azt a Denzel Washington és a Mark Wahlberg alakította, beépített nyomozóként dolgozó páros gondolja – mit tesz isten, egészen az amerikai álom alapjáig, mégpedig ahhoz az alaptételhez, hogy mindenki kapzsi és mohó.

Persze nem maradhatott ki a szép, csábító és veszélyes nő sem a buliból, akinek szintén nagyon-nagyon sok pénzre fáj a foga.

Örök klasszikusok: egy egymást folyton piszkáló, fekete-fehér páros, rettentően gonosz és kegyetlen mexikóiak, rettentően gonosz és kegyetlen amerikaiak, rettentően gonosz és kegyetlen tengerészgyalogosok, és rettentően sok profi katonai cucc. És a helyzet, ami mindig megoldódik, még akkor is, hogy a lóvé, amiért az egész filmben folyik a cicaharc, a végén hirtelen nem kell senkinek.

A 2 kaliber egy kellemes akciófilm, tökéletesre csiszolt klisékkel, nagyon gyenge szájkaratéval, egy-két feláldozott szereplővel, akik nagyjából ugyanannyira hiányoznak a végén hőseinknek, mint a meglovasított dollármilliók. Jó, nyugi, azért tesznek el belőle egy kicsit.

A filmen nem kell gondolkodni, nem kell figyelni, nem kell megérteni, nincs benne új, izgalmas, gusztustalan vagy meglepő dolog, Mark Wahlberg szerintem csúnya, Denzel öregszik, a forgatókönyvíróktól meg el kell venni azt a rohadt nagy közhely-szótárat, amiből évtizedek óta dolgoznak.

Megnéznék már egy igazán jó akciófilmet, az az igazság, mert ez nem volt az.


2 kaliber
(2 Guns)

109 perc

rendező: Baltasar Kormákur

szereplő(k):

Denzel Washington (Bobby)
Mark Wahlberg (Stig)