Egy kutatócsapat emberszabású főemlős megkövesedett koponyájára bukkant miocén kori helyszínen a kínai Junnan provinciában.
A fiatal Lufengpithecus koponyája jelentős leletnek számít – mondja Nina Jablonski, a kutatócsapat tagja. Megjegyezte, hogy az emberszabásúak és a homininák fiatalkori koponyája rendkívül ritkán kerül elő, különösen az újszülöttekké és a serdülőké. A most megtalált koponya még csak a második ilyen, relatíve ép lelet az egész miocén korszakból – 23-25 millió évvel ezelőtt – az Óvilág fosszilis emberszabású majmai esetén. Mindkét koponyát Junnan provinciában találták meg és a kései miocénre tekint vissza.
A koponya kora miatt is említésre méltó. Ugyanis a lelőhely, Sujtangpa a miocén végére tekint vissza, amikor is az emberszabásúak Eurázsia legtöbb terültén kihaltak. Sujtangpában megtalálták a Mesopithecus majom megkövesedett maradványait is, amely a majmok legkorábbi jelenlétét reprezentálja Kelet-Ázsiában.
Jablonski a Chinese Science Bulletin online folyóiratban megjelent tanulmány társszerzője szerint az új koponya állapota kitűnő, csak minimális sérülést szenvedett el a megkövesedés során. „Ez nagyon fontos, mivel a Lufengpithecus lufengensis fajnak titulált, összes korábban fellelt, kifejlett egyedhez tartozó koponya igencsak károsodott és eltorzult a fosszilizálódási folyamat során. A ma élő emberszabású fajoknál a koponya anatómiája ugyanezen fejlődési fokon már nagyon hasonlít a kifejlett egyedekéhez." Ennélfogva az új lelet, annak ellenére, hogy fiatal egyedtől származik, az eddigi legjobb bepillantást engedi a Lufengpithecus lufengensis koponyaszerkezetébe.
„Részben annak köszönhetően, a Lufengpithecus hol és mikor élt, a legtöbben a ma élő orangutánok (Pongo pygmaeus) rokonának tartják. Eme faj ma már csak Délkelet-Ázsiában él, a kései pleisztocénben azonban Dél-Kínában is megtalálható volt" – mondja a kutató.
Ugyanakkor megjegyezték, hogy a koponya kevés hasonlatosságot mutat a ma élő orangutánokéval, különösképpen nem látszanak rajta az orangután koponya kulcsfontosságúnak tartott jellegzetességei sem. A Lufengpithecus így az eurázsiai emberszabásúak utolsó túlélő családfáját képviseli, ám egyelőre megbízható rokoni kapcsolatok nélkül.
Eme családfa túlélése nem igazán meglepő, mivel Dél-Kínát kevésbé érintette a miocén későbbi időszakában beköszöntő klímaváltozás, ami aztán Eurázsia többi részén számos emberszabású faj kihalásához vezetett. A kutatók abban reménykednek, hogy a további ásatások során kifejlett egyedek maradványait is megtalálják, mely lehetővé tenné a családfa tagjai közötti kapcsolat alaposabb kiértékelését, valamint annak összevetését más fosszilis és élő emberszabásúakéval.
Forrás: Hirado.hu
