Különleges zenekar érkezett Magyarországra: a Dina Preston Band az USA-t hivatott népszerűsíteni a világban. Szeptember 11-én Debrecenben nagysikerű koncertet adtak.

A country-banda vezetőjével, Dinával – aki egyébként Dr. Dina Preston-Ortiz, és nemcsak koncertezik, de előadásokat is tart a kisvállalkozásoknak marketingről –, valamint férjével, Don Ortiz gitárossal magyarországi turnéjuk során beszélgettünk, amely Budapestet, Egert, Debrecent és Pécset érintette.



A zenekarotok amerikai nagykövetségek meghívásának eleget téve lép fel a világban. Jártatok szinte az összes háborús övezetben, ahol amerikai csapatok állomásoztak. Hogyan indult az állami szervekkel való kapcsolatotok?

Dina: Mi is egy teljesen átlagos zenekarként indultunk. A nyolcvanas években sokat turnéztunk, de aztán a nagyobb fellépések száma megcsappant. Így jóval kevesebb pénzt kerestünk és nehéz volt eltartanunk a családunkat. Ekkor elkezdtünk vállalati rendezvényeken fellépni, ahol az üzleti szféra befolyásos szereplőivel is kapcsolatba kerültünk. Ún. corprate band lettünk.

Don: A nagy cégeknek, mint pl. a BMW-nek, vagy a Mercedes-nek, mind van saját zenekaruk,  mivel gyakran szerveznek vállalati rendezvényeket. Amerikában ez bevett szokás, egy saját banda segít összetartani a céget.

Dina: Mivel mi nem voltunk országos szinten ismertek, ez remek lehetőség volt arra, hogy pénzt keressünk. Így váltunk party-zenekarrá. Aztán az egyik rendezvényen valaki látott és beajánlott a Védelmi Minisztériumnak.


Don: Azon az estén négy zenekar is játszott, de a mi bulinkon az egész cég táncra perdült. A minisztérium emberei bizalmat szavaztak nekünk, és felkértek, hogy a külföldön állomásozó amerikai katonák előtt lépjünk fel. Így jött az első külföldi szereplés.

Egyből igent mondtatok?  Hiszen tulajdonképpen a frontra, vagy legalábbis háborús övezetekbe küldtek titeket...

Dina: Számunkra nagy megtiszteltetés volt, hogy a hazánkért zenélhetünk, a hazájukért vérüket áldozó katonáknak. A külföldön állomásozó katonák szórakoztatásának Amerikában egyébként is nagy hagyománya van.

Don: Rengeteg felemelő élményben van részünk. A katonáknak, akik több ezer km-re vannak a hazájuktól, elviszünk egy darabot az otthonukból. Azoknak, akiknek ott csak „Igen, uram!" és „Nem, uram!" jut, mi lehozzuk a csillagokat. Amikor aztán ezek az emberek kint vannak a harcmezőn, majd felidézik, hogy „Emlékszel, amikor a tábornok dalra fakadt a színpadon?". Számukra ezek felejthetetlen pillanatok.

Dina: Így kezdődött. Amikor a honvédelmi minisztériummal kapcsolatba kerülsz, kikerülhetetlen, hogy az amerikai nagykövetségek ne keressenek meg előbb-utóbb. Így szinte az egész világot bejártuk már.


Don: És akik meghívnak bennünket, olykor tisztséget, országot váltanak. Így volt ez Dimitrivel is, akit még Azerbajdzsánban ismertünk meg. (Dmitri Tarakhovsky kultúrattasé – a szerk.) Küldtünk neki egy karácsonyi üdvözlőlapot, erre válaszként megkérdezte, van-e kedvünk Budapestre jönni.

Dina: Minden a kapcsolatokon múlik, ez ugyebár az üzleti életben is így működik. De ehhez persze mindig megfelelően kell reprezentálnod magad, hiszen amikor egy rendezvényen játszol, akkor az adott céget, vagy intézményt képviseled, külföldön pedig az egész Amerikai Egyesült Államokat. Rugalmasnak kell lenned, ugyanakkor fontos, hogy ismerd az adott ország kulturális etikettjét.

Mit jelent ma az Államokban a country-zene?

Don: Ezt Amerikában nagyon komolyan veszik. Például amikor elkészülünk egy szám megírásával, elküldjük Nashville-be, a Dalszerzők Nemzetközi Szövetségéhez (Songwriters Association International), ahol elbírálják, hogy a szám megfelel-e a country-zene követelményeinek. Ez akár hét hónapot is igénybe vehet.

Minden country-számot jóvá kell hagyatni???

Dina: Igen, kapsz igazolást arról, hogy tudod, mit csinálsz. Például múltkor, amikor elküldtük az egyik számunkat, visszaírtak, hogy zeneileg rendben van, de volt egy kifejezés, a szövegben, amire azt mondták, vegyük ki, mert az emberek nem beszélnek így a mindennapokban. A country az egyszerű emberekhez szól.

Akár azt is mondhatják, hogy cseréljetek ki egy akkordot?

Dina: Hogyne! Elég gyakran kérnek ilyet. Ez egy egyszerű zenei műfaj, ez benne a nehéz. Nagyon nehéz egyszerűnek maradni benne.

Don: A countryban mindig az első sor a lényeg. Az alapján döntöd el, kíváncsi vagy-e a folytatásra. Ha nem tetszik, már kapcsolsz is tovább.

Megkönnyíti a munkát, hogy férj és feleség vagytok? Nem szül ez feszültséget a zenekarban?

Don: A legjobb barátok vagyunk, és nagyon is élvezzük a közös munkát. Egy családban általában vagy a férj, vagy a feleség van úton, a másik pedig vigyáz a gyerekekre. Mivel mindkettőnknek van civil szakmája is, így óriási öröm, hogy nyaranta együtt járjuk be a világot.

Budapestről hová utaztok tovább?

Dina: Visszamegyünk Phoenixbe, vár a munka. A „céges időszak" szeptembertől május végéig tart. Általában nyáron turnézunk, olyankor kevesebb a munka otthon.

Don: Otthon rendezvényeket szervezünk, Arizona tökéletes helyszín mindenféle kinti partira, mivel 365 napon keresztül süt a nap, soha nincs eső. Rengeteg esküvőt, céges bulit tartanak nálunk, vállalatok érkeznek hozzánk Európából és Amerikából is, mi pedig zenészeket, fellépőket közvetítünk nekik. Különféle zenészekkel dolgozunk, hogy maximálisan meg tudjunk felelni az elvárásoknak, a kis kamarazenekartól kezdve a big bandig.