Hosszú kihagyás után újra színpadon a 90-es évek sikercsapata, a Warpigs. A banda egyetlen koncertet ad szeptember 14-én a Zöld Pardonban. A buliról Eszenyi Péter mesélt.
Két éve költöztünk ki a feleségemmel és a gyerekeinkkel, ki szerettem volna próbálni magam egy olyan kreatív közegben, ahol a valódi teljesítmény számít, és komoly kihívásokkal kell szembenéznem nap mint nap. Filmekkel foglalkozom, a cég, ahol dolgozom, mindenféle vizuális effektusokat készít nagy amerikai és angol produkciók számára.
A zene, zenélés mennyire maradt meg az életben?
Nem távolodtam el teljesen, csak a fókusz került máshova. Nem különösebben vágyom a reflektorfényre, viszont ha szükségét érzem, akkor a mai napig írok dalokat, amiket gondosan elrakok a fiókba, hátha egyszer szükség lesz rájuk.
Mennyire követed a magyar zenei életet? Vannak mostani magyar zenék, amik tetszenek?
Fél füllel/szemmel figyelem, elsősorban olyan zenekarok érdekelnek, akiket személyesen ismerek, ilyen például az Uzipov, vagy a C.H.I.P, meg a Nemjuci. Az újabbak közül is meghallgatom műfajtól függetlenül azokat, amik valamiért érdekesnek tűnnek.
Mit érdemes tudni a Zöld Pardonos koncertről?
Régóta nem koncerteztünk, és nem is szándékozunk sportot űzni ebből, most adódott egy olyan alkalom, ami mindenkinek megfelelt, és érzünk magunkban annyi lelkesedést, hogy összerakjunk egy remek koncertet. Lesznek vendégek, a Rémember gitárosa Geiger von Müller, Balázs Bence a C.H.I.P-ből, vagy Kubányi Bálint, akit mi a Publo Hunny óta imádunk, és most a Supernemben játszik.
Szántok valamilyen folytatást a Warpigsnek? Várható új dal, esetleg lemez?
Régóta terv, hogy valamilyen formában elérhetővé tesszük azokat a dalokat, amik valamiért nem fértek fel a lemezekre, illetve azóta készültek. Ezt igyekszünk megcsinálni és befejezni. Egyéb tervek nincsenek, a Warpigs egy olyan történet, ami arról a korszakról szól, amikor fiatalok voltunk. Az újabb dolgaink más keretek között készülnek, és ez egyfajta időkapszula marad, amiben azokat a dolgokat tartjuk, amik a kilencvenes évek végén voltak számunkra fontosak.
