– Brazíliában a lakosság egyik fele kurva, a másik pedig focista.
– A feleségem brazil.
– És melyik csapatban játszik?

Brazíliáról az emberek nagy részének csak igen homályos elképzelései vannak (a nőkön, az olcsó kokainon, a focin és a szambán kívül). Teszem hozzá íziben, hogy nekem is, holott ellődörögtem ott egy szűk hónapot családegyesítés címen. Bár egy kisebb kontinensnyi országról még maguknak az ott élőknek sincs túl árnyalt képük – nem egy olyan emberrel találkoztam, aki nem hogy Brazíliát, az államot sem hagyta még el, ahol él.

A brazil társadalom legnagyobb problémái és legégetőbb gondjai viszont teljesen jól körülhatárolhatóan csoportosulnak egy-egy megapoliszban, mint mondjuk Rio de Janeiro – és egyik igen kiválóan megfigyelhető formájuk a favela-kérdés.

Faveláknak a brazil nagyvárosok szegénynegyedeit hívják, melyek érdekes struktúrában jelennek meg, akár építészetileg, akár társadalmilag vizsgáljuk an kérdést. Sok helyen, mint például Sao Paulóban, a favelák nem egy helyen tömörülnek, hanem elszórva a városban. Így gyakori az, hogy egy több tízemeletes épületeket magába foglaló, luxus lakónegyed egy ilyen lerobbant környék közvetlen közelében épül fel, és a jómódú tulajdonosok kínosan ügyelnek arra, hogy a szegényektől teljesen elvágva éljenek.



Rio De Janeiro egyik legrégebbi és leghíresebb favelája a Rocinha, amely a tengerparttól nem messze, magasan a hegyekre nyúlik fel. A kilátás meglehetősen pazar a legsilányabb, vakolatlan téglákból összegányolt erkély esetén is – ez a bájos ellentmondás a favelák egyik sajátossága.

Polgár András fotós szenvedélyes utazónak tartja magát, egyetemi tanulmányai miatt pedig lelkes városelemző. Andrást kifejezetten foglalkoztatja az urbanizáció és a nagyvárosi lét kapcsán felmerülő problémák – Rio de Janeiro pedig ebben kifejezetten aranybányának minősül.

A fotós egy hónapot töltött ott, hogy megfigyelje a nagyváros legszegényebbjeinek mindennapjait, dokumentálja az életüket, és kikérdezze őket egy olyan életstílusról, ami a puhány európai ember számára közelít a hajmeresztőhöz. Nem arról van szó, hogy az európai nagyvárosok nem szembesülnek bizonyos társadalmi, lakhatási vagy városszociológiai kérdésekkel, inkább arról, hogy nincs akkora szakadék a társadalmi rétegek között, mint Brazíliában. Az eltúlzott képeken pedig sokkal jobban lehet ábrázolni a folyamatokat, bukkanókat és – jobb esetben – a lehetséges megoldást is.

Polgár András számtalan fotót és több kisfilmet készített ott tartózkodása alatt, amelyek megpróbálnak képet festeni Rocinha mindennapjairól és dilemmáiról – amelyek egyébként jól példázzák a fejlődő országok nagyvárosainak lakhatási problémáit is. A fotós 2013. szeptember 20-án pénteken, a TEDX Youth Budapest eseményén erről is beszámol, mert véleménye szerint Rocinha lakóközössége bármelyik város számára kínálhat megoldási stratégiákat.

"Lehet, hogy nincs bevakolva a házam, de én teszek érte, hogy jobb legyen"-alapon. Mi meg csesztetjük a közös képviselőt.