Az idei év az üstökösök szezonja: a márciusi Panstarr után késő ősszel újabb három üstökös lesz látható. 1911 óta nem volt példa rá, hogy közel egy időben három ritka égi vándorban is gyönyörködhessünk a hazai égbolton.
A látványosság szempontjából az idén augusztusban felfedezett ISON üstökös tűnik a legígéretesebbnek. Az első megfigyelések szerint ugyanis az ISON kozmikus porban nagyon gazdag maggal rendelkező üstökös, ezért igen valószínű, hogy a november 28-i napközelsége idején az erőteljes párolgás miatt rendkívül markáns kómája és hosszú csóvája lesz.
Az üstökösöket tekinthetjük a Naprendszer legrégebbi égitesteinek, amelyek rendkívül elnyúlt, ún. excentrikus pályán keringenek a Nap körül. Ennek tudható be, hogy számos üstökösnek igen hosszú a keringési ideje, és két napközelség között akár több évtized, sőt évszázad is eltelhet. Az üstökösök magja kozmikus jéggel összecementált szilárd kőzetekből áll.
Amikor az üstökös pályája megközelíti a Napot, az akkumulálódó hő hatására a magot összecementáló jég elkezd megolvadni. Az így felszabaduló gázokból alakul ki a mag körül a kóma. Amikor az üstökös még jobban megközelíti a Napot, a felerősödő sugárnyomás az üstökös haladásával ellentétes irányba téríti ki a párolgó gázt és a magból felszabaduló kozmikus port. Ebből alakul ki az üstökös leglátványosabb része, a gyakran akár több százezer kilométeres hosszúságot is elérő csóva.
Az, hogy mennyire válik fényessé egy-egy üstökös, a mag méretétől illetve a magot összecementáló jég és kozmikus por mennyiségétől továbbá attól függ, hogy keringése során mennyire kerül közel a Naphoz. Az idei késő őszi üstökösök közül a C/2001W3 és az ISON esetében várható, hogy szabad szemmel is észlelhetők lesznek.
Forrás: Explorer World
