Kilencven éves korában érte a halál a kolumbiai írót, költőt, a kortárs latin-amerikai irodalom egyik legnagyobb alakját.
Az élete során megtapasztalt nehézségek ellenére Mutis rendkívül termékeny író volt, akinek regényeit és költeményeit olyan nemzetközi elismeréssekkel díjazták, mint a Xavier Villaurrutia-díj, a Asztúria hercege-díj és a Cervantes-díj.
A mexikói kultúráért és művészetekért felelős nemzeti bizottság a Twitter mikroblogportálon emlékezett meg az irodalmi óriásról. "Álvaro Mutis elvesztése a költő milliónyi barátját és csodálóját rázta meg" - fejezte ki részvétét Juan Manuel Santos kolumbiai elnök vasárnap éjszaka, miután megerősítették a halálhírt. Gustavo Álvarez Gardeazábal kolumbiai költő kiváló elbeszélőnek, lebilincselő költőnek és kivételes barátnak nevezte írótársát.
Mutis 1923. augusztus 25-én született Bogotában, gyermekkora nagy részét Brüsszelben töltötte, egyszerre szívva magába az európai és a latin-amerikai kultúrát. Mielőtt íróként híressé vált volna, 1956-ban Mexikóba utazott, és többé nem is hagyta el az országot. Három évvel a letelepedése után 15 hónapot töltött a mexikóvárosi Lecumberri börtönben sikkasztás vádja miatt. A rácsok mögött szerzett tapasztalatait az 1959-ben megjelent Diario do Lecumberri című munkájában írta meg.
Mutis 1986-ban kezdett egyre nagyobb népszerűségre szert tenni leghíresebb munkája, a Magroll, az Árbocmester nekibuzdulásai és hányattatásai című regénykötet első részének publikálásával. A kalandról kalandra hányódó, otthontalan tengerészt az elmúlt évtizedek egyik legemlékezetesebb fikciós karaktereként tartják számon. Sokak szerint Magroll magát az írót szimbolizálja, mivel Mutis is sokat hánykolódott a munka tengerében, többek közt műsorvezetőként, rádiós színészként és állandó cikkíróként is kipróbálta magát.
Az 1988-as visszavonulása óta az olvasásnak és az írásnak szentelte minden idejét.
Forrás: Hirado.hu
