A Krétakör október 7-én mutatja be új produkcióját, a Korrupciót. A darabot a MAFILM Filmgyár H Stúdiójában játsszák. Az előadáshoz szeptember elejétől egy kampány is kapcsolódik.
A Transparency International éves vizsgálatai alapján a korrupció elterjedtségét tekintve Magyarország a vizsgált 183 ország közül tartósan a lista utolsó harmadában helyezkedik el. Az állam és magánszféra közötti cserefolyamatokban lezajló vesztegetések, visszaélések és zsarolások csak a jéghegy csúcsát képezik.
Hazánkban történeti okokra visszavezethetően, mind a makro, mind a mikro társadalmi kapcsolati hálók legfontosabb és mind kizárólagosabb kötőanyagává a korrupció vált.
A Krétakör előadása költészeti megközelítésben, de dokumentarista elemeket is használva kíván képet adni egy olyan társadalmi rendről, amelyben a szerelem, a család és a munka színterei is sűrűn és észrevehetetlenül kötelezik a résztvevőket az állandósult, reflexszerű – és éppen ezért felismerhetetlen – korrumpálódásra. Az előadás központi kérdése, hogy az új generáció megtapasztalva e rend működésének logikáját milyen stratégiát választhat: van-e valódi esélye a korrupciós mechanizmusok megkerülésére, vagy az életben maradáshoz maga is belekapaszkodni kényszerül a korrupció fogaskerekébe?
Ambíciójuk, hogy a korrupció hazai kultúrájáról annak szélsőségein és megszokásain keresztül mutassunk képet. Az „ördögi körök" és a „környezeti hatások" ("ha többiek igen, akkor én miért nem") leíró jellegű megközelítésével annak a társadalomnak kívánnak tükröt tartani, ahol az "önfelmentő megideologizálás" elfogadott hozzáállás a korrupció napfényre kerülése kapcsán. Vagyis ahol a korrupció kritikus tömege adott (mert a társadalom szereplői közül döntően mindenki korrumpál), akkor az egyén is kevésbé érzi magát morálisan elitélendőnek, amikor a korrupcióhoz folyamodik. De milyen etikai alkata lesz annak, aki gyermekkorától kezdve él úgy, hogy valóságosan fel sem mérheti a korrupció tömegvonzásának életére gyakorolt erejét?
