Ma ünnepli születésnapját a kétszeres Kossuth-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró. A világhírű rendező nevéhez olyan filmek fűződnek, mint a Szegénylegények, a Még kér a nép vagy a Fényes szelek.
1950-ben a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakán szerzett diplomát. Ezután a Magyar Híradó- és Dokumentumfilmgyárba került, az ezt követő nyolc évben híradó- és dokumentumfilmeket rendezett.
1958-ban elkészítette első nagyjátékfilmjét A harangok Rómába mentek címmel. A filmet Somló Tamás fényképezte, akivel 1969-ig dolgozott együtt. 1959-ben Nemeskürty István közreműködésével megismerkedett Hernádi Gyula íróval, aki attól az évtől állandó alkotótársa lett, egészen az író 2005-ben bekövetkezett haláláig.
Második játékfilmjében, az Oldás és kötésben (1963) egy majdnem krisztusi korú (egy híján harminchárom éves), elsőgenerációs értelmiségi szembesülés-történetét meséli el. A film már jelezte, hogy Jancsóval új és eredeti tehetség jelent meg a magyar filmkultúrában.
Az Így jöttem 1964-ben készült és 1965-ben bemutatott fekete-fehér film már az összes jancsói stílusjegyet magában foglalta: a szokatlanul hosszú beállításokat, a nagy tért befogó, horizontális kameramozgást, a képek erős vizuális hatással bíró megkomponáltságát. A film a Magyar Játékfilmszemlén a társadalmi zsűri fődíját, a szakmai zsűri rendezői különdíját kapta.
A Szegénylegények (1965) című filmje volt az első, amire felfigyeltek a külföldi kritikusok, kirobbanó nemzetközi sikert aratott, Cannes-ban is bemutatták, s ettől kezdve emlegetik Jancsót egy szinten korunk nagy rendezőivel, Fellinivel, Antoionival és Bergmannal. E filmjével indította az egész életművén végigvonuló gondolatiságot: az egyén és a hatalom, a hatalom és a közösség viszonya, a szabadság és a zsarnokság között feszülő ellentét filmes ábrázolását. 1966-ban a Cannes-i Filmfesztiválon Arany Pálma-díjra jelölték.
A Csillagosok, katonák (1967) után a legutolsó közös munkája Somló Tamással a Fényes szelek (1968) című film volt. Somló Tamást Kende János operatőr váltotta fel.
1968-ban Budapesten megismerkedett Giovanna Gagliardo olasz újságíró és forgatókönyvírónővel, akivel együtt Rómába költözött közel 10 évre kisebb nagyobb budapesti megszakításokkal. Ebben az időben készítette A pacifista (1971), a Technika és rítus (1971) és a Róma visszaköveteli a Cézárt (1974) című alkotásait. 1980-ban megszakította kapcsolatát Gagliardóval, és 1981-ben feleségül vette Csákány Zsuzsa vágót. A házasságból 1982-ben megszületett Jancsó Dávid.
A Magyarországon forgatott Még kér a nép (1971) című filmjéért 1972-ben Cannes-ban elnyerte a legjobb rendező díját. (1979-ben pedig életműdíjat kapott.)
Olaszországból való hazatérése után új alkotói korszak kezdődött el művészetében: a nehezen megfejthető képi jelrendszerrel készült Szörnyek évadja (1987), a Kék Duna keringő (1992) már a magyar jelent boncolták, újfajta filmnyelvi eszközökkel. Utóbbi filmjéért a Montreali Nemzetközi Filmfesztivál legjobb rendezés díját kapta.
A kilencvenes évek közepétől művészete ismét megújult. A bohóctréfa, a blődli eszközeivel dolgozik, a beállítások is megrövidültek, s két színészének, Mucsi Zoltán és Scherer Péter párosának számtalan rögtönzést is engedélyez.
1999-ben rendezte a Nekem lámpást adott kezembe az úr Pesten című filmszatírát, melyben három vidám sírásó (egy félénk, egy dörzsölt és egy együgyű) evez, pedálozik, lapátol a kilencvenes évek zűrzavarában. Kaszál és rajta veszt, csodás alak- és színeváltozások esnek, céget gründolnak, házasodnak, családot irtanak, magasba hágnak és pofára esnek, éppen mint az életben.
2000-ben az Anyád! A szúnyogok című filmszatírájával a Magyar Filmszemlén alegjobb rendező díját nyerte. Ugyanebben az évben forgatta az Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél című filmjét.
Jancsó Miklósnak a történelem mindig is kedvenc témái közé tartozott. Utolsó filmjét Oda az igazság címmel 2010-ben a filmszemlén mutatták be. Látszólag Mátyás királyunk korával foglalkozik, de ahogy azt a mestertől már megszokhattuk, a valóságban ennél sokkal többről van szó. Ráadásul Mátyás neve el sem hangzik a filmben.
A rendezések mellett Jancsó aktív közéleti és társadalmi szerepet is vállalt, 1986-tól a Magyar Film- és Tv-művészek Szövetségének elnöke, 1993-ban a Hadkötelezettséget Ellenzők Ligájának ügyvivője, 1996-ig a Boldogság Párt alelnöke volt, 1988 óta címzetes egyetemi tanár a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 1990 és 1992 közötta Harvardon tanított, 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja, 1994-től elnöke, az Európai Filmakadémia tagja, s több ízben az SZDSZ országgyűlési képviselőjelöltje is volt.
Jancsó Miklós a magyar filmgyártás külföldön is elismert alakjai közé tartozik. Martin Scorsese így méltatta a rendezőt, amikor a 2010-es Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon életműdíjat ítéltek Jancsó Miklósnak.
Jancsó Miklós és Kende János neve a magyar filmtörténet legfantasztikusabb korszakát fémjelezte. 2011-ben a 70 éves Kende János operatőrnek a 90 éves Jancsó Miklós és szinte az egész filmszakma, tanítványok és barátok, kollégák és családtagok egy „Kende snittel" gratuláltak, amelyet még a nyár végén, titokban vettek fel, és a szombati születésnapi bulin adtak át. A Kultúrpart is ott volt a titkos forgatáson:
Forrás: Mi van ma?